Képviselővé történő megválasztásom után egy – számomra kötelező érvényű – alapelvet fogalmaztam meg: csakis a képviseleti demokrácia elkötelezettjeként, értékelvű politizálással szolgálhatom felelősségteljesen környezetem érdekeit. Munkámat ebben a szellemben végzem, bár tudom – talán nem is olyan távol – létezik olyan döntéshozatal, melyben az egyéni érdekek és az elvtelen kapzsiság maga alá temet számos egyetemes értéket.

Ennek tudatában úgy gondolom, napjaink jóérzésű közéleti szereplőinek – életkortól, pártállástól és világnézettől függetlenül – kötelességük felhívni honfitársaik figyelmét az őket ért hazugságokra és annak következményeire, hiszen, mint tudjuk „…szörnyű ráébredni, hogy egyes emberi elképzelések, legyenek eredetileg bármennyire is sokat ígérők, milyen mértékben tudnak elfajulni, megvalósulásuk és regnálásuk mekkora emberi, erkölcsi áldozatokat követel.” (Egy SZDSZ-es politikus)

Sajnálom, hogy a fent idézett mondat egy olyan SZDSZ-es politikus tollából fakad, akinek társai évek óta sokat ígérő elképzeléseik ellenére csak asszisztálnak a gazdasági és erkölcsi áldozatokat követelő felelőtlen döntéshozatalhoz… Sajnálom, hogy vannak olyanok, akikhez nem jutottak el időben vagy egészében Mindszenty bíboros szavai, s az ellenségeiknek személy szerint éppúgy megbocsátottak, mint a kommunista rendszernek. Ezek az SZDSZ-es politikusok megbocsátásból példát mutathatnának a meghurcolt egyházi főméltóságnak…

Meggyőződésem, hogy napjaink minden demokrata politikusának elodázhatatlan felelőssége egyrészről, hogy az embereket ért hazugságok tengerében „kibontsa az igazság minden részletét” másrészről pedig, hogy elszámoltassa az erkölcsi válságot okozó, és abban segédkező felelősöket. Ezt kell tennie a történelem tanító erejének felhasználásával is. Ezt kell tennie reggel, éjjel és este… Még akkor is, ha tudja, hogy ellenfelei ezt az időt – saját bevallásuk szerint – inkább hazudozással töltik…

Mihalovics Péter

Kapcsolódó cikk: Egy emléknap emléknapjára…