Általánosban a fiúk a közösen megvett megfelelő számú hóvirágcsokrot tanári vezényszóra adták át, gimnáziumban csak egy-két gáláns gentleman vásárolt az összes lánynak virágot az osztályban. Szerelmeim több-kevesebb lelkesedéssel adták át az évi kötelező csokor hóvirágot, amíg nem lett védett növény, apámtól az utóbbi években egy árva kórót sem kaptam…

Van olyan iskola, ahol a tanárnők mindegyike kap cserepes virágot a tanároktól, van olyan suli, ahol kisorsolják a tanítónők között a három darab engedélyezett csokrot, hadd örüljön a szerencsés… Tavalyelőtt az egyik osztályomtól kapott fokföldi ibolyát egy csóró tanítványomnak adtam, hogy hazavihesse anyjának. Következzen néhány vélemény az ismeretségi körömből eme számomra értelmét vesztett ünnepről.

A férfi nyilatkozók egy gimnázium 15 éves tanulói, a nem jelölt nők úgyszintén – velük főleg a nőnap saját korosztályon belüli ünneplését vizsgáltuk. A többi hölgy külön jelölve.

Férfiak

„ Jó, de miért nincs férfinap? – Az összes többi férfinap…”

„El kéne törölni.”

„Eggyel több ünnep, amit meg kell jegyezni.”

„Meg se érdemlik.”

„Azért jött létre, hogy a feminista nőket kielégítsék.”

„Attól függ a megítélése, hogy kinek adok virágot.”

„Például a férj befizeti feleségét fodrászra nőnap alkalmából.”

„A nők egy része azt gondolja: kevés, ha csak egy nap figyelmesek velük a férfiak. A másik része pedig azt: milyen kedves dolog, hogy legalább évente egyszer őket ünnepli mindenki.”

„Azért van ez a nap, hogy a nők bátran hisztizhessenek évente egyszer, mert megtehetik, ilyenkor lehet, hiszen nőnap van.”

„A férfiaknak úgy kéne viselkedniük mindig, mint nőnapon.”

„Hozzáállás, tapasztalat kérdése: sok nő úgy gondolja, hogy alapból nem kedvesek a férfiak, csak ilyenkor.”

Nők

„Nekem mindegy.”

„A férfiak a többi napon nem kedvesek.” „A férfiak tiszteljék a nőket, nem kell, hogy kedvesek legyenek, csak mert nő vagyok.”

„A nők emancipálódásával kötelező volt némi kárpótlás gyanánt. Ha kényszer szüli az ajándékot, akkor nem jó, csak az adjon virágot, bánomisénmit, aki tényleg úgy gondolja.” (17 éves lány)

„Igazából semmi egetrengető. Valahol az Anyák napja és a Valentin nap között. Művészetileg akár fontos is lehetne, bár én ezt nem érzékelem. Egyébként mindig kapok valami kis virágot...” (17 éves lány)

„Szerintem kedves szokás, na, meg többeknek jó üzlet. Én már annak is örülnék, ha a férfiak nem csak ezen, de az év többi napján is odafigyelnének ránk. Bár már ez is közhely.” (26 éves nő)

„Szerintem nem rossz dolog, mert legalább történik valami más, mint a szokásos, meg virágot kapni is szeretek. Két esetben van vele gond. Az egyik az, amikor egy férj nem segít otthon semmit, de nőnapra vesz egy szál virágot. Szerintem inkább ne vegyen semmit, de törődjön a családjával egyébként is. A másik az az eset, amikor egy osztályban meg van mondva a fiúknak, hogy tessék, itt a virág, adjatok minden lánynak, aztán valamelyik lány kimarad. Ez rosszabb, mintha nem kaptak volna semmit. Történetesen nekünk egyszer gimiben így volt, és persze történetesen én maradtam ki. Bár megoldottam a helyzetet, mert a virágosztás után még nem csendesedett el az osztály, és a mögöttem ülő fiú megszólalt, hogy neki maradt egy csokor hóvirága, most mit csináljon. Erre hátrafordultam, és elvettem tőle.
A vőlegényem véleményét is leírom: szerinte ez egy kommunista ünnep, és ezért ő nem szeretné ünnepelni, de a nagymamája felszólítására azért szokott virágot vagy más ajándékot adni. (Legalábbis úgy emlékszem, hogy egyszer kaptam tőle egy úszószemüveget, merthogy azt kértem. Nem az a tipikus nőnapi ajándék, de hát épp arra volt szükségem.)” (26 éves nő)