Egyik szemem így csinál, a másik meg úgy. Örülök, hogy Pethő Imre levelével és néhány fórumozó hozzászólásával vita indult meg a Mihalovics-cikkre (beszédre?) írt reakcióm kapcsán, ugyanakkor néhány engem ért minősítés nyilván nem esett jól: de hát a viták már csak ilyenek… Mindenesetre megpróbálnék válaszolni most a különféle felvetésekre, reflexiókra – remélem, a legfontosabb dolgokat sikerül majd érintenem.

Éppen ezért Sab rövid kérdésével kezdeném: dehogynem, természetesen „barik” vagyunk Imrével, de a nézeteink sok tekintetben különböznek. Attól még, hogy leírja a véleményét a „levelemről”, nincs közöttünk harag, bár számomra is meglepő itt-ott a stílus és a távolságtartó magázás. Talán Imre nem akart káromkodni, mivel – mint tudjuk – azt tegeződve sokkal könnyebb…

És ha már itt tartunk, Imre… Válaszleveledet a politikusnak címezted, hiszen ez is volt a nevem alá írva: „SZDSZ-es politikus”. Azért az hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem teljesen az én döntésem volt ennek a titulusnak a használata: az számomra természetes, hogy a nevemmel vállalok egy ilyen hozzászólást, de azt, hogy én ezt „politikusként” írtam, azt inkább ti, a felelős szerkesztőség döntöttétek el. Ugyanakkor én azt hittem, egy önkormányzati képviselő írására válaszolok, mivel Mihalovics Péter cikke alá ez volt írva, nem az, hogy a helyi Fidelitas elnöke.

Írásomban igyekeztem udvariasan fogalmazni, talán ez volt az, amit „mellébeszélésnek”, illetve „zsigeri politikai reakciónak” éreztél. Akkor most leírom egyenesen, mellébeszélés nélkül: komoly hányinger kerülgetett, miközben Mihalovics Péter cikkét olvastam. Egyrészt nem értem, hogy kerül a magát független orgánumnak tartó Veszprém Index közélet rovatába egy gyakorló politikus kendőzetlenül aktuálpolitikai gondolatokat tartalmazó beszédének írott változata. Vagy lehet, hogy csak én veszítettem el reális valóságértékelésemet (és most már a másrésztnél tartunk), és érzem úgy, hogy az ominózus írás azt sugallja, a kommunizmus még ma is szedi áldozatait Magyarországon, mert tavaly az emberek „rosszul szavaztak”?

És éppen ez volt az, amit a magam mellébeszélős módján próbáltam elmondani: hogy ha azok is „komcsiznak”, akik valójában meg sem élték ezt a korszakot, akkor mikor lesz vége a jelenidejű vádaskodásnak, és mikor kezdődik majd a múlt áldozatairól való méltó emlékezés? Bocs, de nekem egy „mindszentyzés” nem billenti helyre a mérleget… Mihalovics Péter életkorával ez az egyetlen bajom – hogy egy huszonnégy éves fiatalembertől, a rendszerváltás utáni első vagy második nemzedék képviselőjétől ugyanazt a retorikát kapom, mint a lassan kiöregedő politikai elitünktől.

A tanáros párhuzam szép, de kicsit demagóg: Nagy Károly kortársai közül viszonylag kevesen vannak életben, a kommunista rendszert a ma élő magyarok legalább kétharmada tapasztalta meg felnőttként. És igen, magyartanárként igyekszem a kortárs irodalommal minél élőbb kapcsolatba kerülni, úgy gondolom, ez hozzátartozik tanári hitelességemhez, és hátrányban vagyok azon kollégáimmal szemben, akik még találkozhattak, beszélgethettek Weöres Sándorral vagy Pilinszky Jánossal. Ettől függetlenül nyilván nem követelhető meg az, hogy valaki csak arról beszéljen, amit a saját bőrén tapasztalt meg, úgyhogy biztos volt némi igazságtalanságom ilyen szempontból Mihalovics Péterrel szemben, de mérges voltam (zsigerileg), és mentségemül szolgáljon, hogy ha tovább olvassuk írásomat, felfedezhetjük, hogy nem erről szól.

Janica szintén megkérdőjelezi hitelességemet, Imréhez hasonlóan felrója, hogy „politikusként” mi alapján kritizálom egy más véleményű politikus aktualizáló megemlékezését. Fentebb már részleteztem, mi a véleményem saját politikusi mivoltomról ebben a helyzetben, de hát ez mindegy. Sokkal lényegesebb kérdésnek tartom azt, hogy szerintetek akkor már visszaváltoznék gondolkodó értelmiségivé, ha Bucibubus fedőnéven, fórumos hozzászólóként mondanám el a véleményemet? Vagy akkor már nem egyszerű politikus, hanem sunyi politikus volnék?

Hadd ragadjak ki én is egy mondatot Imre nekem címzett leveléből: „Úgy gondolom, a kommunizmus áldozatai előtt tisztelegni, emlékezni erre az embertelen rendszerre, pártoktól független emberi gesztus.” Nos, én is így gondolom, a véleménykülönbség köztünk abban van, hogy szerintem a Mihalovics-cikk nem ezt tette. Ez különösen feltűnő, ha megnézzük a veszprémi Fidelitas honlapját, ahol érdekes módon nevével fémjelezve egy valóban visszafogott és az emléknaphoz méltó írást olvashatunk. Akkor most hogy is van ez?

Király Viktor


magyar nyelv és irodalom szakos tanár
esztétika szakos előadó
félkész politikai szakértő
számos civil szervezet tagja, funkcionáriusa
értelmiségi gondolkodó
az Index Veszprém munkatársa (műkedvelő újságíró)
SZDSZ-es politikus
férj és családapa
veszprémi polgár
(tessenek választani)