Egy remekmű általában halhatatlan. De mi történik akkor, ha a kulturális emlékezet megfeledkezik egy-egy páratlan értékű alkotásról? Sorozatunkban olyan műveket mutatunk be és ajánlunk olvasóink figyelmébe, amelyek részben vagy egészen ritkán jutnak el a közönséghez, vagy mert kihulltak a kánonból, vagy mert egyszerűen nehezen beszerezhetőek.

A cseh irodalom elvileg gazdag kincsesbánya, a magyar átlagolvasó mégis csak Hrabal, Kundera, Hašek és legfeljebb Čapek meg Fuks nevét ismeri. Van persze még Kafka, aki bár Prágából származik, kulturális határokon állt és németül írt, tehát mégsem sorolható egyértelműen a cseh nemzet múlhatatlan érvényű nyelvművészeihez. Ám akad egy író, aki legalább annyira bizarr, sötét hangulatú és groteszk, mint Gregor Samsa megalkotója, csehül beszélt és írt, csak éppen sokkal kevéssé ismert. Nemrégiben egy kötetsorozat keretében megjelent a Huszadik századi cseh novellák című antológia, amelyben nem csupán Bohémia legnagyobb írófigurái szerepelnek egy-egy elbeszéléssel, de néhány méltatlanul elhanyagolt zseni is. Ebben a válogatásban figyeltem fel Ladislav Klíma nevére. Hosszas felderítés után kiderült, hogy Klíma művei kis hazánkban nehezen szerezhetők be, de szerencsémre az egyik online antikvárium jóvoltából szert tettem három legjobb elbeszélésére egy 1990-es kiadású kötetben, Sternenhoch herceg szenvedései címen.

Mint megtudtam, Ladislav Klíma (1878-1928) különösen mostoha sorsú szerző hazájában is. Mindössze ötven évet élt, nem tartozott semmifajta irodalmi kánonhoz vagy csoportosuláshoz, és karcsú életművét, amely néhány kisregényből és esszéből áll, alig pár év alatt hozta létre, azután honfitársai kollektíve elfelejtették. Magányosan morzsolgatta éveit, nem foglalkozott azzal, hogy elolvassák-e, amit írt, sem a hírnév, sem a kritika nem érdekelte, talán ezért nem is tett semmit művei kiadása és népszerűsítése érdekében, minekutána legtöbb írása csak halála után jelent meg. Klíma mellesleg ma a cseh filozófia egyik legfontosabb alakja is, Schopenhauer és Nietzsche gondolatait ötvözve esszéiben egy súlyosan pesszimista világképet hozott létre, amely az egzisztencializmust is megelőlegezte. (Megjegyzendő, hogy semmi köze az ugyancsak remek, ám későbbi szerzőhöz, Ivan Klímához, akinek művei hazánkban is sokkal ismertebbek.)

Ladislav Klíma műfajokba sorolhatatlan szövegei leginkább talán úgy jellemezhetők, hogy azokban a svejki humor kopulál a samsai groteszkkel, vagy másképp: Hašek mosolya találkozik Kafka szorongásosan árnyékos szájszegletével. De mindemellett elbeszéléseiben jelen van egyfajta csehes infantilizmus, és láss csodát: némi angolszász gótikus horror is. Az említett kötet első elbeszélése Önéletrajz címre hallgat, s talán legszebb összegzése a szerző végletesen sötét világképének, őszinte, kemény fogalmazvány, amelyből persze nehéz volna kihámozni, mennyi a valóság és mennyi a fiktív szerepjáték, inkább egyfajta tudatállapot mérnökien pontos rajza, de biztosan nem független a szerző személyiségétől.

A kötet második darabja, a Dicső nemezis című elbeszélés egy különös hangulatú, mesés kísértethistória, amelyben a szerzői énnek a női nemhez való ellentmondásos kapcsolatára derül fény. Ebben az elbeszélésben a hős megismerkedik egy furcsa lánnyal, akiről mindvégig nem lehet eldönteni, vajon csak a narrátori fantázia terméke, vagy pedig valós alak. A történet végén különböző dimenziók és tudatállapotok találkoznak, s csak annyi bizonyos, hogy a szerelem és halál egyazon tőről fakad, a Nő pedig, mint túlvilági lény, gyilkos örvényként felemészti a férfiakat. Ugyanez a gondolatmenet folytatódik a Sternenhoch herceg szenvedései című kisregényben, ahol a herceg feleségül vesz egy látszatra ártalmatlan, sápatag teremtést, aki végül egy orgiákra és az erőszak legperverzebb formáira hajlamos fúriává válik, s akit végül a herceg kénytelen megölni. Ám a vár tömlöcében elrejtett holttest természetesen nem nyughat békében: visszajár kísérteni, ezzel a herceget a teljes őrület közepébe taszítva, aki különféle gyógyszerekkel, fekete mágiával, alkohollal és drogokkal védekezik a nőstényszörnyeteg ellen. A történet végét nem árulom el, annyit viszont üzenek: érdemes beszerezni néhány írást Ladislav Klímától, mert a huszadik századi cseh irodalom egyik legizgalmasabb fenegyereke.