Négy ével ezelőtt, a 2001. szeptember 11-i terrortámadás követően a Pentagon egy nyílt tudományos pályázatot írt ki a terrorizmus ellen. Ezt a felhívást a világ minden országának elküldték. A témában hazánk is pályázott. A tíz feletti pályázati munkából kettő tervezésében vettem részt aktívan. Az egyik anyagban azt vetettem fel, hogy a terrorizmus a nukleáris bűncselekményeit valószínűleg nem atombomba felrobbantásával valósítja meg.

Ebben az időben a sajtó „biztos forrásokból” tudta – de terrorelhárító szervezetek sem zárták ki – a táskaatombomba bevetését. A táskaatombomba meglétét időről-időre felreppentik, de még senki nem erősítette meg, hogy ez hogyan működik, és mit tud. Ismert, hogy létezik az amerikai hadseregben olyan taktikai atomfegyver, amely a kritikus tömeg alatt is működik, valamint létezik a „neutron-bomba”. Korábban Budapesten sok plakátot láthattunk, amin egy piros csíkkal áthúzott fekete bomba volt, ezzel a felirattal: „Neutronbomba, nem!” A realitásokat figyelembe véve, és mindent átgondolva úgy tűnt, hogy a mesterséges radioaktív izotópokhoz viszonylag könnyen hozzá lehet férni, sőt ismert a feketepiaci kereskedés is. A radioaktív izotópok hatásai az élő szervezetre az egyik kutatási témám Csernobil óta. Azt vélelmeztem, hogy akinél toxikus és nagy energiájú radioaktív izotóp van, az ezzel visszaélhet, és közvetlen, illetve programozott gyilkosságokat követhet el. Természetesen minden okfejtésem kiszámított és a természettudományosan megalapozott állításokon nyugodott. Felháborítónak és elképesztő felelőtlenségnek tartom, hogy bulvárlapokban, közszolgálati híranyagokban pontosan elmondatják gyanútlan szakemberekkel, hogy mérgekkel, radioaktív anyagokkal hogyan lehet ölni, sőt népcsoportokat kiirtani. A tanulmányban felvetett gondolatmenetbe soha nem írtam le, hogy ezek a folyamatok hogyan valósíthatók meg. Aki ezt megteszi, nyílt oktatásban részesíti a terroristákat. A pályázatot természetesen nem nyertük meg, viszont a Pentagon és CIA fél évvel később ezt a lehetséges terrorveszélyt „Piszkos Bomba” néven emlegette, és emlegeti a mai napig.

A realitások számbavételénél szükséges tényszerű hiteles adatokat közzétenni:

„A vadállatok jól boldogulnak Csernobil tiltott zónájában

Csupán a terepjárók és az emléktárgyárusok hiányoznak. A katasztrófa óta eltelt utóbbi 20 évben a Csernobil körüli radioaktív tiltott zóna gazdag természeti rezervátummá vált hiúzokkal, farkasokkal, sasokkal és vadlovakkal.

Az 1986. április 26-án az akkori szovjet atomerőműben bekövetkezett katasztrófa után a veszélyes sugárzás miatt az erőmű mintegy 4000 négyzetkilométeres körzetéből kitelepítették az embereket és lezárták a területet.

Az azóta eltelt két évtizedben az anyatermészet szinte zavartalanul birtokolhatta ezt az Ukrajna és Fehéroroszország határán terpeszkedő földdarabot. Az eredmény meghökkentő volt. Vegyük például a híres Przewalski-lovat, amelyről úgy vélik, hogy a vadlovak egyetlen mai leszármazottja. 1998-ban 17-et telepítettek a területre. Ma a látogatókat a zónába kísérő tisztviselők szerint számuk 80–90 között mozog, és a Csernobil körüli térség egyike azon kevés helyeknek a világon, ahol szabadon barangolhatnak.

Az embertől szinte teljesen háborítatlanul – úgy 350 „önkényes letelepülő” még mindig él a zónán belül, de főleg idősek alkotta csoportok, akik általában nem mozdulnak ki nyolc falujukból – fejlődik itt a növényzet és az állatvilág.
A szerencsés alkalmi látogatók egy nap alatt megpillanthatnak jávorszarvasokat, rókákat, vidrákat, hódokat, vaddisznókat, szürke darvakat és a veszélyeztetett pusztai sasokat. A rendszeres látogatók azt állítják, hogy medvéket is láttak a vidéken.
Ilyen kevés emberrel a zóna tökéletes élőhelyet ad a veszélyeztetett fajok számára. A Csernobili Nemzetközi Radioökológiai Laboratórium eddig több mint 400 állatfajt jegyzett föl, köztük 280 madárfajt és 50 veszélyeztetett fajt. Ráadásul a csernobili katasztrófa idején született apokaliptikus jóslatokkal ellentétben a tiltott zónában élő állatok egyáltalán nem furcsa, torz mutánsok.

A Csernobilt körülvevő ökoszisztéma több stádiumon ment át a baleset óta. Az első egyéves szakaszban a sugárzás által leginkább érintett növények és állatok elpusztultak. A következő hat évben a természet lassan gyógyítgatta a katasztrófa ütötte sérüléseit. Mára teljes erővel burjánzik újra.
A flóra és a fauna helyreállásával beindult a turisztikai ipar. Látogatók százai érkeztek azóta, hogy a hatóságok három éve elkezdték fogadni a turistákat. A kíváncsiskodók zöme külföldről érkezik, köztük sok az amerikai, a német és a japán turista, mondják a vezetők.”

A leírás és a hír igaz, ám kutatásaim szerint semmi csoda nem történt, a természet saját törvényeivel mindent megoldott.

Ahhoz, hogy alapszinten értelmezni tudjuk a dolgokat, szakirodalmi adatok alapján a következőt írom le:

– A Föld lakosságának sugárterhelése 32%-ban mesterséges eredetű, 68% természetes eredetű (tehát a természet törvénytárában a sugárzásnak kiemelten fontos helye és szerepe van)

– A természetes eredetű sugárterhelések 2%-át (létfontosságú) táplálékkal visszük be szervezetünkbe, 17%-ban kozmikus eredetű sugárzás ér minket, a talajból 26% származik, és – érdekes adat – a természetes eredetű sugárzások 55%-át az építőanyagok jelentik. Tehát a természetes népességre ható sugárterhelés háttérsugárzásnak felel meg. Nincs az a társadalmi törvény, ami ezt képes lenne módosítani, vagy például a kozmikus sugárzást betiltani.

A mesterséges eredetű sugárterhelések mutatják talán a legmegdöbbentőbb adatot. Ezt már azt emberi tevékenység is befolyásolta, sőt csak tőle függ. Mielőtt bárki kétségbe esne, a természetes és a mesterséges háttérsugárzások összessége – az általános behatások figyelembevétele esetében – a biológiai létre nem veszélyes. Nézzük tehát a mesterséges eredetű sugárterhelések százalékos megoszlását. A leírás a legcsekélyebbtől a legnagyobb terhelésig 5 értékként határozható meg:

– 0,35% terhelést kapnak azok, akik sugárveszélyes munkahelyen dolgoznak, tehát a Föld lakosságának százalékosan nehezen kifejezhető lélekszáma (atomerőművi dolgozók, radiokémiai laboratóriumok munkatársai, röntgenasszisztensek stb.)

– 0,5% az atomenergetikai hulladékoknak környezetre és emberre gyakorolt hatása.

– 1,55% különféle sugárforrások hatása.

– 1,85% nukleáris robbantások hatása, ideértve Hirosima és Nagaszaki atomtámadását és minden kísérleti katonai atomrobbantást.

– Orvosi eredetű sugárterhelés 95%.

Egyszer és mindenkor ki kell mondani, hogy a sugárzás és a radioaktív izotópok hatásai – az emberi szervezetre nézve – a természet törvényei alapján zajlanak. Az elmúlt 60 évben tudatos nukleáris emberölés – ami az élő lélekszáma vonatkozott – csak kettő esett meg: Hirosima és Nagaszaki. Tudott, hogy radioaktív izotóppal embert lehet ölni. Tudott, hogy hetente hányan halnak meg autóbalesetben, mégsem tiltják be az autózást, mert minden esetben az emberi cselekedet vezethet odáig, hogy egy másik ember életét kioltsa – gyorshajtással, vagy ételbe kevert polóniummal.

A mesterséges eredetű sugárzásoknál a 95%-nyi orvosi eredetű sugárterhelés is átlagot jelent. Elgondolkodtató a statisztika, mert a Földön élő kb. 6,3 milliárd ember csekély százalékát röntgenezik, és kevesen kapnak izotópot orvosi célzattal. Elgondolkodtató, hogy ezt a plusz sugárterhelést a fejlődő országokban élők kapják. Ma – minden túlzás nélkül, tényszerűen – ki kell jelenteni, hogy számos honfitársunk szervezetébe juttatnak be radioaktív izotópot nap mint nap diagnosztikai és terápiás célzattal, miközben pl. egyes Afrikai országokban ezt egyáltalában nem alkalmazzák.

foly. köv

Írta és szerkesztette:
Dr. Szacsky Mihály