A korhelyleves nem más, mint a savanyú káposzta vízzel elegyített (és vékony barnarántással berántott, kicsi édesnemes paprikával és kicsi apróra vagdalt vöröshagymával) levében főtt fél kiló savanyú káposzta, amibe 30 dekányi füstölt, karikára vágott debreceni kolbászt szórunk, borsozzuk, sózzuk, és tálaláskor 3 kanál tejföllel ízesítjük.

Ez a gyomor-rendberakó étel az egyik kedvencem, és hogy a közismert szerénytelenségemnek hangot adjak, ki kell mondanom, hogy receptúráját sikerült a tökélyre fejlesztenem, így az évek során. Többek között a Bajla által szervezett folyosóbulik kapcsán… Minden étel titka a nyersanyag minőségében rejlik. A korhelyleves esetében a helyes arány 1:1 a savanyú káposzta és a füstölt áru mennyiségében.

Veszünk egy darab gyönyörű szalonnát. Feldaraboljuk és egy kis mangalicazsíron megizzasztjuk. Hozzárakunk 5 félbevágott, majd szeletelt vöröshagymát.

Kicsit pároljuk, felöntjük hideg vízzel, és belehuppantjuk a másfélkilós füstölt csülköt, fűszerezzük őrölt köménnyel, durvára darált tarkaborssal, őrölt babérlevéllel, sok kaporral, és kevés borsikafűvel. Lassú tűzön főzzük, úgy 4–5 órát, míg a csont kifordul.

Amikor a csülök megfő, kicsontozzuk, a kihűlt csontot odaadjuk az ebnek, a húst pedig feldaraboljuk. Ugyanezt teszzük a savanyú káposztával is, nincs lelombozóbb, mint a 20 centis káposztacsík a kanálon lelógva… Ez ugyanolyan, mint a levestészta: a férfiak nem szeretik a hosszút, a nők igen, és sajnos mindig a nők gyúrják a tésztát…

Nos, a káposztát a levével együtt hozzáadjuk a csülökléhez, felkarikázunk egy pár füstölt kolbászt, és a csülökdarabokkal együtt összefőzzük a káposztával. Én nem rántom be. Minek? Ha kell, fűszerezzük, és tejfölt rakunk (sokat) az asztalra, borsőrlőt, ki-ki ízesítse velük, tetszés szerint…