Hadd kezdjem az idei évet is egy alliteráló címet viselő írással. Lesz benne szó könyvekről, könyvesboltról, karácsonyi tülekedésről, magukat kiválóan menedzselő dilettánsokról és szende lányokról. Könyvet kapni jó. Adni talán kevésbé. Egyrészt ez az ajándék könnyen besorolható a személytelen ajándékok sorába, másrészt nem biztos, hogy sikerül eltalálni a megajándékozott ízlését. Aranyszabály, és elkerülhető a kínos hebegés, ha nem tesszük föl utóbb a kérdést: tetszett a könyv, olvastad már?

Budapest, több emeletes könyváruház, – „palota” – karácsony előtt néhány nappal.
Édesöcsémnek keresek könyvet. Most érettségizik, nagyon úgy tűnk, hogy nem lehet lebeszélni a bölcsészkarról. Ő még nem tudja, amit néhányan már igen… Na, mindegy, így legalább biztosan lehet neki témába vágó könyvet adni. Betértem hát a könyvek pesti Mekkájába, hogy majd jól beszerzek neki a magyar őstörténettel és/vagy finnugorokkal foglalkozó igényesebb kiadást. A készséges eladó, miután megvívta harcát a bankkártyával fizetni akaró kedves sorstársaimmal, a magyar történelem feliratú polcokhoz irányított. Végigböngésztem egyszer, semmi. Még egyszer, semmi. Gondoltam, biztos van valahol ilyen kiadvány, csak én nem találom, elvégre ide irányított a hölgy is. Megkíséreltem még egyszer, a tőlem telhető legpontosabban leírni, mire is lenne szükség. Ja, a hun-sumer-japán-turáni-magyar könyvek érdeklik? Nem, a magyar őstörténet. Hát ez az. Mondom olyan, ami tényeken alapul. Ezek azok, látja, doktor X. Y szerezte. Mondom olyan, ami nem fikció. Ezek nem fikciók, ezek tények. Ja, akkor köszönöm az eligazítást. Balra el. Közben elgondolkodtam, vajon miért nem tünteti föl egyetlen valamirevaló történész sem szerzőségénél doktori fokozatát.

Veszprém, már karácsony után, maradék 2006-os könyvutalványok beváltása.
Előttünk a sorban szende kislány, anyuval. Az a fajta kedves leány, aki ha csúnyán néznek rá, elsomfordál, szende, – soha meg nem unható jelző! – fiús anyukák öröme, meny-típus. (Oké, prekoncepció, de vannak alapjai – szerintem). Mit vesznek anyuval, na mit? Nem kevesebb, mint tizenöt darab Wass Albert kötetet. Éppen futotta rá a könyvutalványból. De vajon mit kezdenek velük? Polcra nem lehet tenni, nem egységes kiadásúak, csúnya a gerincük, egyáltalán nem mutatnak jól. Elolvassák? Ezt nem hiszem, tizenöt Wass Alberttől az egyszeri magyar kapára-kaszára kap, és meg sem áll egy Európai Uniós hegyláncig. Akkor hát? Lassan adagolva csöpögtetjük magunkba a mételyt, havonta egyet-egyet elolvasva és szörmögünk magunkban, érlelgetjük, gyúrogatjuk, formálgatjuk, és aztán kapára-kaszára etc.?

Ugyanez a könyvesbolt, ugyanakkor.
1956, társasjáték, kiadó …-…, a honfoglaló és érettségiző mintájára. Hát, ők az alcímben szereplő, magukat kiválóan menedzselők. Adott néhány lelkes jogászhallgató a kilencvenes évek közepén, akik ugyanúgy értenek mindenhez, mint a nem sokkal előttük ugyanott végzett jogászgeneráció. Nosza, csináljunk pénzt valamiből. Miből? Hozzunk létre egy felvételi-előkészítő szervezetet, és majd dől a lé, mindenki jogra akar menni, csudijó. Körülbelül egy év befektetett munka, kiadványok, logó kitalálása, megszerkesztése, és aztán hajrá, dől a lé, etc. Remekül is működött a dolog, de a csúnya oktatási szakemberek megváltoztatták az érettségi s felvételi rendszert. Hujjuj, mi lesz most, hát érettségire hogyan készítünk föl? Új az értékelési rendszer, a feladatlapok, hát ehhez mi nem értünk, mi jogot tanultunk. Dehogynem, Pistikém, elvégre mindenhez értük, mi jogot tanultunk, de ami fontosabb, már több éve tanítunk minden képesítés nélkül. Megmondom, mi lesz. Van egyrészt a tizenévesek körében népszerű honfoglaló játék, na, a társaság egyik fele ennek mintájára megcsinálja az érettségizőt, na, nem kizárólag online, abban nincs pénz, hanem társasjátéknak. Anyu-apu minden pénzt megad, hogy egyetlen csemetéjét fölvegyék, hát ne sajnálják a pénzt a társasjátékra sem. A társaság másik fele meg majd jól kitalál egy hangzatos nevet, mondjuk olyasmit, hogy Letételi Információs Szolgálat, és a kedves letételizők majd minden kiadványt megvesznek, amin a mi logónk van. Két legyet ütünk egy csapásra, nem a régi szervezet neve alatt futnak tovább ugyanazok a kiadványok, amik a régi felvételi rendszerre épülnek, másrészt nemcsak belső, hanem külső, országos terjesztésre is kerülnek, szinte végtelen piacot nyitva kiváló minőségű kiadványaink előtt. Ja, Pistikém, azt elfelejtettem mondani, hogy a te mobilszámod kerül a kiadványra, mint központi információs szám, ezért lehetőleg soha ne legyél kikapcsolva.