A karácsonyi kaják közül nálam a szentestei libamáj visz mindent. Ennek az elkészítése azonban öreganyám privilégiuma (éltes korát figyelembe véve hamar meg kellene tanulnom az utolérhetetlen vadas receptjével együtt), így a kedvenc pulykám egyszerű titkait osztom meg az olvasókkal.

A pulykamellet szinte mindenki szereti, a szalonna hasonlóan közkedvelt, a kettő párosítása nem hordoz magában jelentős rizikófaktort. A kezdet ismerős: a pulykamell-filét sóval és borssal jól bedörzsöljük, aki rafkózni akar, kipróbálhatja még hozzá a kakukkfüvet is. Korábban apróra vágott fokhagymával fejeztem be a dörzsölés gusztusos, ám kissé pepecselő műveletét, most azonban már egy új trükkel teszem ízesebbé és ínycsiklandóbbá a pulykát. Még a fűszerezés előtt apró lyukakat (másfél kilóba vagy egy tucatot) vágok a mellen, és azokba dugdosom a – fél/egész, ki-ki mennyire szereti – fokhagymagerezdeket, így jobban átjárja az íz, és szeleteléskor is jobban mutat.

Ezzel túl is vagyunk a nehezén – bizony! – ugyanis már csak be kell fektetni a pulykát egy tepsibe (vagy tepszibe, kinek hogy áll rá a dialektusa), ami nem árt, ha kicsit magas falú. Ugyanis miután hajszálvékony házi szalonna (elkészítési módját lásd : itt ) -szeletekkel teljesen beborítottuk – rosszabb esetben a bóti bacon is megteszi –, öntsünk egy kis párologtatni való folyadékot a pulyka alá. A bátortalanabbak ezt általában vízzel oldják meg, én azonban apósom kiváló dörgicsei olaszrizlingjével töltött poharamból löttyintek vagy két decit az edénybe. Nemcsak az íz, de az illat kedvéért is nagyobbacska vöröshagymadarabokat és egy csokor petrezselymet (néha snidlinget is) gyömöszkölök a pulyka mellé, majd alufóliával lefedem, és irány a sütő!

Sztoj! Itt álljunk meg egy kicsit. Leszögezném, nekünk egyszerű lakótelepi gáztűzhelyünk van, ami rohadtul nem mutatja, hogy hány fok van a sütőtérben, úgyhogy senki ne várja tőlem Celsius fok megadását! Egyszerűen csutkára (ez nálunk a 8-as) föltekerem – miután percekig szorongattam a gombot, hogy begyulladjon –, majd mikor már szinte éget a levegő, ha kinyitom az ajtaját, akkor teszem be a tepsit. A sütési idő függ a tűzhely típustól, de attól is, hogy az ukránok mennyire csapolják a gázvezetéket. (Emlékszünk, amikor tavaly a Kóka mondta, hogy semmi fennakadás nincs a gázellátásban, csak éppen a rántotta is kétszer annyi idő alatt sült meg?) Szóval, a mi sütőnknek kell minimum két óra, hogy megsüljön egy másfél kilós pulyka. Ha már a böködésnél érezzük – ezt úgysem lehet elmagyarázni, aki nem tudja, anyukától kell ellesni – a hús puhaságát, az utolsó 30–40 percre levehetjük az alufóliát. Ezt felhasználhatjuk egy kis locsolgatásra is, de elsődleges előnye, hogy gyönyörűen megpirul a husi, a szalonnáról nem is beszélve.

Köretként a tészták kivételével minden passzol hozzá, mostanában különböző salátákkal kedvelem leginkább. Ihatjuk hozzá a komplett Balaton-felvidéki fehérbor felhozatalt, nem kell sznoboskodni. Jó étvágyat!

(December 25-től képek is lesznek hozzá!!!)