Közel fél évszázada dolgozik a szakmában. Keze munkáját dicséri ugyanennyi ideje mindenki, aki kóstolta már a felsőörsi vagy mindszentkállai borokat. Az Érsekség borászát és egyben számvevőjét kereste föl a Veszprém Index, aki munkatársunknak mesélt családi hagyományokról, miseborokról, az elmúlt időkről és azok nagyszerű szakácsnőiről.

Index: – A borászat adminisztrációja változott a hatvanas évekhez képest?

VF: – Lényegesen egyszerűbb lett. Akkoriban a pénzügyőrséghez tartoztunk bejelenteni a bort a szüret végeztével, majd valamivel később kijöttek onnan a szőlőbe szemlét tartani, és mindent ívekre vezettek föl. Ha be akartuk szállítani Felsőörsről vagy Mindszentkálláról a bort, akkor Tapolcáról kellett szerezni engedélyt, csak azzal tehettük ezt meg, és csak az engedélyezett mennyiséget. Utána Veszprémben ezt az engedélyt le kellett adni, majd három napon belül újabb szemle következett. Bornyilvántartást kellett vezetni a Méhes utcai kimérésben, amely nyilvántartással és a borral havonta kétszer el kellett számolni, amit természetesen újabb szemlékkel ellenőriztek. A szállítással kapcsolatban is mindennaposak voltak a nehézségek, előre kellett teherautót rendelni például. Segítség híján egyedül görgettem föl az 5-600 literes hordókat a teherautóra. Mindszentkállán aztán ketten töltöttük meg azokat karos szivattyúval, hogy aztán a megpakolt teherautó a sárban elakadjon, mivel nem voltak akkor még az utcák és dűlőutak aszfaltozva. Ilyenkor láncot tettünk a kerekére, amit persze a főúton le kellett szedni – így, ha esett, nyakig sárosan értünk vissza Veszprémbe.

Index: – Visszakanyarodva a miseborokhoz: mennyiben más a misebor készítése, mint egyéb boroké?

VF: – Ahhoz, hogy egy bor misebornak alkalmas legyen, messzemenőkig a tisztességre és a megfelelő borkezelésre kell törekednünk. A misebornak mindenképpen szőlőből kell készülnie, hiszen ahogy a Szentírásban szerepel, a szőlőtő termése az emberi munka gyümölcse. Nem tartalmazhat olyan anyagot, ami nem természetes, ezért törekszünk az egyszerűségre, törekszünk a tisztaságra, nem használunk vegyszert és műtrágyát sem, csak szerves trágyával trágyázzuk a szőlőt.

Index: Hol találhatók az érsekség szőlői, és milyen borokat készítenek?

VF: Mindeszentkállán és a felsőörsi Öreghegyen van három-három hektárunk művelés alatt. A birtok maga nagyobb, de jelen pillanatban csak ennyit tudunk megművelni. A mindszentkállai nyolc hektár egy része teraszos terület, ezt már nem tudnánk megfelelően ellátni. Ugyanakkor ez a hat hektár is kielégíti az egyházmegye misebor szükségletét. Olaszrizlingünk van leginkább, illetve Mindszentkállán némi vörösbor. Ez utóbbi nagyon jó minőségű, ezt részben lepalackozzuk, részben karácsony táján adunk el belőle folyóborként, elsősorban ismerősöknek, mivel nem terem belőle annyi, hogy egész éven át ki tudjuk szolgálni az érdeklődőket. Régebben több fajta szőlőnk volt, például Mindszentkállán furmint, ezen kívül termett még muscat ottonel és burgundi is. Ma már nincs arra lehetőségünk, hogy többször szüreteljünk, munkaerőgondok is fölmerülnek, és a mostani szabályozás is megnehezíti ezt. A bor nagy része tehát olaszrizling, ami nem is csoda, hiszen ez a fajta a Balaton-felvidék természetes bora, és nem is próbálkoztunk azóta más fajtákkal.

Index: – Csak saját szükségre termelnek, vagy van fölöslegük is?

VF: – Már korábban is arra törekedtünk, hogy lehetőségeinkhez képest önállóak legyünk. Sikerült is berendezni egy kis borpalackozót, így azt lehet mondani, hogy a borkészítés teljes folyamata megvalósítható nálunk, vagyis a szőlőmetszéstől egészen a palackozásig mindent mi végzünk. Ez már 1993 előtt így volt, amikor az egyházmegye egy részéből létrejött a Kaposvári Püspökség, Veszprémet meg érseki rangra emelte a Szentatya. Ahogy csökkent a munkaerő, úgy hagytunk föl a többi terület művelésével, de még a nagy egyházmegye idején is volt elegendő borunk. Most már más egyházmegyékbe is tudunk szállítani, Budapestre, Szombathelyre, Székesfehérvárra. Több visszajáró kuncsaftunk van Veszprémből is. Az olaszrizlingből folyóbort is adunk el. Továbbá törekszünk arra, hogy igényes címkével lássuk el a palackokat; idén a Ranolder-emlékév keretében az ő arcképével díszítjük az üvegeket. Ezek ugyan kereskedelmi forgalomba nem kerülnek, de az érsekségen bárki megvásárolhatja őket. Összességében azt lehet mondani, hogy egyik évről a másikra van elegendő borunk. Igaz, hogy az értékesítés egyre nehézkesebb, ahogy országos szinten is, de úgy vélem, aki igyekszik, az megtalálja ennek a módját.

Index: – Többször említette, hogy nincs mindig elég munkaerő. Hogyan segítenek ezen?

VF: – Az érseki palota dolgozói szoktak jönni például szüretelni. Régebben a kispapok is besegítettek, de ők is egyre kevesebben vannak, ezen kívül a szervezés és az időzítés is bonyolult volt, lévén a szüret idejét nem lehet pontosan meghatározni előre, nekik pedig ősszel lelki gyakorlataik vannak. Nehéz volt az időpontok összeegyeztetése, mert ha eljön a szüret ideje, akkor nem lehet hetekig várni, menni kell, és meg kell azt csinálni. Másrészt úgy tűnik nekem, hogy a dolgozóink is szívesen és örömmel jönnek egy kis kikapcsolódásra, ahol húszan-huszonöten jövünk össze, és néhány nap alatt mindkét helyen elvégezzük a szüretet.