Előrebocsátom, hogy nem a korcsolyapálya ellen vagyok, sőt valamikor – még a Veszprémi Egyetemen dolgozva – néhány társammal együtt jómagam is üzemeltettem korcsolyapályát: az Erzsébet-ligeti teniszpályákat locsoltuk fel vízzel. Ilyen egyszerű volt. Nekem a jelenlegi helyzetben a tervezett korcsolyapálya megvalósításának körülményei és módja nem tetszenek.

Eddig úgy gondoltam, a rendszerváltás után végre megtanultuk, hogy mindennek van ára, semmi nincs ingyen! Az utóbbi időben viszont kezdenek úgy alakulni a dolgok, mintha minden ingyen lenne: a parkolás, a korcsolyázás, maholnap talán az uszoda is… Pedig láthatjuk az ország gazdasági helyzetét, most nyeljük le a múlt keserű piruláit.

Talán kevesen tudják, hogy a Közüzemi Zrt., amely a tervek szerint a megvalósítandó „műanyag” jégpálya fő költségviselője lesz, az elmúlt 4 év egyik sikertörténete. Hiszen többek között úrrá lett egy sikkasztáson, sikeresen eggyé olvasztott két céget, költségtakarékosan gazdálkodott, stb. Mindennek eredménye az lett, hogy az új királyszentistváni szemétlerakó önrészét kitermelte, sőt a jó gazdálkodásának köszönhetően a távhő árát csak az ÁFA emelkedésének mértékével kellett emelni. Egyszóval az előző menedzsment jó sáfárkodott a rábízott vagyonnal, és az SZMSZ-ben megfogalmazott feladatok (szemétszállítás, távhőszolgáltatás, hóeltakarítás) ellátásán keresztül maximálisan kiszolgálta Veszprém lakosságát. Felmerül a kérdés, feladata-e a cégnek ezen felül egy korcsolyapályát is üzemeltetni, ráadásul a megtermelt javakból úgy jótékonykodnia, hogy ingyen adjunk valamit egy szűk, sportolni vágyó rétegnek, kockára téve fontosabb – értsd: több embert és hosszú távon érintő – célok finanszírozhatóságát? Úgy gondolom, hogy nem. Ehelyett inkább érvényesülnie kellene némi empátiának, és – például rászorultsági alapon – a 2007 januárjától várható gázáremelés következménye miatt kisebb mérvű távhődíj-emelést érvényesíteni.

De ez csak az érem egyik oldala. Nem csak gazdasági, de műszaki, technikai aggályaim is vannak. A megvalósuló kb. fél kézilabdapálya nagyságú korcsolyapályán egyszerre nem több, mint 250–300 ember sportolhat. Ebből egy 60 ezres városban akár tumultuózus jelenetek is adódhatnak, elrontva azon szerencsések szájízét is, akik hozzájutnak a csúszkálási lehetőséghez.

Érzésem szerint sokan nincsenek tisztában azzal a ténnyel sem, hogy a pályát borító műanyag keményebb, mint a jég, így elképzelhető, hogy naponta kell majd élezni a korcsolyát. Továbbá a műanyag borításhoz tartozik egy szilikonos bevonat, ami a csúszást segíti elő, de a ruházaton nyomokat hagy…

Egyszóval: elhamarkodott döntésnek érzem a műjégpálya létesítését ilyen körülmények között és feltételek mellett. Ez a lépés több kellemetlenséggel, mint örömmel fog járni. Véleményem szerint lenne más megoldás is. Pl. az erre a célra fordított összeggel egy valódi műjégpálya létrehozására alkalmas hűtő-aggregátornak az első lízingrészletét teljesíthettük volna, évekre megoldva Veszprém korcsolyázási kérdését. Ez a konstrukció – ha valóban van rá igény –, akár vállalkozásban is működhetne. Nem ingyen, de mindenki örömére.

Veszprém, 2006. december 1.

dr. Polinszky András
önkormányzati képviselő – SZDSZ-SZV