November első felében a SZABAD-SAJTÓ Kulturális és Ifjúsági Egyesület, a Veszprém Indexet is működtető csapat megrendezte a II. Pannonfíling Filmfesztivált (vagy kevésbé nagyképűen „Amatőr Filmes Találkozót”). A rendezvény után néhány nappal látott napvilágot hasábjainkon Novics János sok vihart kavart, Veszprémi Cannes című cikke , melyben szélsőségesen kritikus álláspont fogalmazódott meg. Mivel ez az írás kiterjedt vitát generált, és nem egy félreértésre is okot adott, még egy utolsó cikket szentelünk ennek a témának.

A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy lapunk főszerkesztője már rögtön az előző írás megjelenése után felkért egy válaszcikk megírására, ám én ezt nem tartottam jó ötletnek – és most sem vagyok abban biztos, mennyire érdemes egy belső vitánkat ilyen módon intézni. A Novics-kritikával nem is igen kívánnék foglalkozni: érdekes és tanulságos vita bontakozott ki kapcsán a hozzászólásokban, mindenkinek ajánlom elolvasásra és reagálásra. Ami miatt mégis megszületik ez az írás, az az egyik alkotó kommentárja, miszerint ő János véleményét az egész szervezőstábéként azonosította be. Álljon tehát itt egy másik nézőpont is!

Számomra igen fontos a Pannonfíling – annak ellenére, hogy tudom, nem mérhető Cannes, a Filmszemle vagy akár a Mediawave színvonalához. Tisztában vagyok azzal, hogy rendezvényünk rengeteg gyermekbetegségben szenved, ugyanakkor jó érzéssel tölt el, mikor az alkotók, a zsűritagok szeretettel fordulnak felénk, és azt mondják, jól érezték magukat Veszprémben. Tudom, hogy ciki, ha nem működik a fűtés, hogy az egynapos fesztivál sokak szemében nem tűnik komolynak, és tisztában vagyok azzal is, kicsi az esélyünk arra, hogy egy Spielberg születésénél bábáskodunk (bár ki lát a jövőbe?…), de a célunk nem is ez volt.

Amatőr filmeseket szólítottunk meg, olyanokat, akik még csak kóstolgatják a filmezést, bontogatják szárnyaikat. Jánossal szemben én nem vártam tökéletes alkotásokat, és nem voltam csalódott az előzsűrizés után. Az is biztos, hogy az előzsűri értékítélete különbözött a zsűriétől, de a mi feladatunk csupán azon alkotások kiszűrése volt, amelyek nem fértek bele az idei fesztiválprogramba. Általában azokat sem azért utasítottuk el, mert nem láttunk bennük semmilyen értéket, de értékes oldaluk kevésbé vált nyilvánvalóvá, mint a vetítésre került filmek esetében.

Számomra nem azért nem elfogadható János álláspontja, mert az én szervezői munkámat is (le)minősíti, hanem azért, mert kiindulási alapjával nem értek egyet. A Pannonfíling egyik legfontosabb célja a tanulás, hogy a résztvevők visszajelzéseket kapjanak hibáikról és erényeikről, hogy legközelebb még jobb filmet készíthessenek. Hiba ledorongolni őket azért, mert még nem profik, hiszen el is várjuk tőlük, hogy ne legyenek azok. Igen, én sem éltem át hatalmas katarzist, nem számolhatok be átütő filmélményről, de az idei programot erősebbnek éreztem a tavalyinál, és remélem, jövőre még feljebb tehetjük a mércét. Nem feltétlenül csupán azért, mert új, profibb alkotók jönnek, hanem azért is, mert az eddigi nevezőket hozzásegítettük a fejlődéshez.

A fesztivál fődíja szimbolikus üzenetet is hordoz: a Dunaversitas-ösztöndíj hatalmas érték és lehetőség, de csak annak, aki fejlődni, tapasztalni akar. Egy profi alkotónak nem jelent értéket, mert ő már végigélte a maga tanulási folyamatát, de az öntelt amatőrnek sem, mivel ő nem szeret tanulni. Szép gondolat a romantika „született zsenije”, és nagy tisztesség összefutni vele néha-néha, de én a „tudós költőt” is legalább ennyire becsülöm, aki rengeteg időt és energiát fordít arra, hogy rengeteg kevésbé lenyűgöző alkotás után valami igazán nagyot alkosson.

A veszprémi közönség érdektelensége szerintem is sajnálatos, de nem vagyok biztos abban, hogy ez bármilyen összefüggésben állna a fesztiválprogram színvonalával. Örülnék, ha hosszú távon a városlakók magukénak éreznék rendezvényünket, hiszen egyik célunk éppen a város kulturális életének színesítése, de – bármilyen cinikusnak is tűnik ez a kijelentés – a találkozó nélkülük is működik. Elég szomorú, hogy egy hatvanezres városban, ahol mellesleg van ötezer középiskolás, nyolcezer egyetemista meg egy halom magát értelmiséginek valló ember, alig akad néhány kósza lélek, aki érdemesnek találna meglátogatni egy ilyen jellegű kulturális eseményt. És ez nem egyszerűen kommunikációs probléma, amit világosan mutat sok más hasonló kezdeményezés sikertelensége is…

Mindenesetre az én kedvemet Novics Jani cikke nem vette el attól, hogy tovább dolgozzak a Pannonfíling (remélhetőleg egyre sikeresebb) folytatásán. Kritikája durva volt, és sokak számára nyilván bántó is, de nagy csalódás lenne számomra, ha egy ember véleménye bárki kedvét elvenné a további részvételtől. János a „teher alatt nő a pálma” elvéből indul ki, és egyben igaza is van: aki művészetekkel kezd foglalkozni, annak hozzá kell szoknia a kritikához, különben rengeteg csalódás vár még rá…

Kapcsolódó cikk: Veszprémi Cannes