Irodalomtörténeti eseménynek számít az Enciklopédia Kiadó nagyszabású vállalkozása, amelynek köszönhetően magyarul először olvashatják a bibliofilek Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancellárjának hatalmas művét. Gyönyörű kivitelben, komoly tudományos munka eredményeként láttak napvilágot Bethlen Farkas munkájának első – a fejedelemség históriájának kezdetét bemutató – kötetei.

Egyetemi éveim egyik kedvenc olvasmánya volt a másik Bethlen, Miklós – Farkas halála után nem sokkal ő is kancellár lett –, „Önéletírásom”-ja, így pozitív előítélettel közeledtem Bethlen Farkas művéhez. Erdély 1526-1609 közötti története latinul született meg, amihez a szerző rengeteg olyan okiratot, hivatalos és magánlevelet, történeti munkát, országgyűlési jegyzőkönyvet – és persze szóban tovább élő hagyományt – használhatott fel (bőségesen!), amelyek azóta megsemmisültek, feledésbe merültek. Az utókor nagy szerencséjére a külön erre a célra létrehozott családi nyomdában már 1684-ben elkezdték a mű nyomtatását, ennek ellenére hatalmas kár, hogy hat évvel később Thököly betörésekor megsemmisül a 16 könyvből álló kézirat.

Korhű borítóval, kitűnő minőségű papíron, igényes betűtípussal olvashatjuk a fentiek ismeretében kedvező áron elérhető könyvritkaságot. Pálffy Géza és Kruppa Tamás szakértő jegyzetei, hely- és személynévmutató, képmelléklet, valamint forrás és irodalomlista segíti az olvasót eligazodni a XVI. századi Erdély viszonyai között.

Van valami felemelő abban, amikor az ember ilyen kezdetű levelet olvas: „Ferdinánd, Isten kegyelméből a rómaiak, Magyarország, Csehország királya, Ausztria főhercege… (stb.) a fenséges Izabella úrnőnek, Magyarország királynéjának (stb.) az özvegynek, a mi legkedvesebb nővérünknek és rokonunknak egészséget és a kölcsönös szeretet és a teljes boldogság folytonos gyarapodását (kívánjuk).”

A nagyszerű fordításnak köszönhetően a nyelvezet és Bethlen lebilincselő stílusának hatására könnyen tehetünk időutazást a négy-ötszáz évvel ezelőtti Erdélybe. A történelem és a politikatörténet kedvelői az elérhető leghitelesebb forrásból kaphatnak képet a Fejedelemség irányítóinak mindig kockázatos, ám többnyire sikeres diplomáciai lavírozásairól. Hogyan őrizhette meg relatív függetlenségét, hogy maradhatott meg 150 éven át a magyar kultúra kincseskamrája a folyamatosan pusztító háborúk, vallási villongások, hatalmi harcok közepette Erdély?

A választ a hatkötetesre tervezett sorozatban kell keresni.