A Veszprém Index grafológia rovatot indítunk. Várjuk kézzel írott leveleiket a Veszprém Index – grafológia rovat, 8200 Veszprém, Malomkő u. 4. címre, melyek közül havonta egyet elemzünk ki az újság oldalain. És aki mindezt szakértő módon megteszi: Lehóczki Laura grafológus

Tavaly Petőfi Sándor kéziratával gazdagodott a róla elnevezett múzeum. Az 1847 novemberében /természetesen/ kézzel írt levélben ecseteli a költő rokonának, Orlai Petrics Soma festőművésznek a házasélet előnyeit. Az írás – amellett, hogy irodalomtörténeti és stilisztikai szempontból kuriózum – a grafológus számára is érdekes.

A klasszikus írás ma is „élő” bizonyítéka a lánglelkűségnek, sőt egy részletes elemzésből sok „pasi” kaphatna leckét férfiasságból.

Az utóbbi időben meghökkentő jeleket tapasztalok írásbeliségünk átalakulásánál.

Férje egészségéért aggódó negyvenes asszony kért arra, hogy korban, stresszben hozzáillő párja titkainak kifürkészésére dobjuk be a grafológia tudományát. A vállalkozók hajszolt életét élő értelmiségi férfi a több lábon állás jegyében üzleteket irányít, ráadásként későkamasz gyermekeivel terhelt családjának is féltő menedzsere.

A grafológusok etikáját kissé sértő módon arra kértem „üzletembernét”, hogy találjon olyan friss írást, ami alapján megtehetjük az első lépést az esetleges szervi problémák kifürkészésére. Kértem, hogy az elemzésre, a betegség jeleinek kutatására alkalmas egy oldalnyi kézírást hozzon.

Egy héttel később kaptam azt a meglepő telefont, ami szerint a korunk /és az asszony/ embere nem hagy kézírásos nyomot, nem használ tollat, ceruzát, viszont egész nap telefonál, ügyeit szóban és a számítógép betűkollekciójának személytelensége „mögött” intézi. Gyerekeit nem utasítja a kredencen hagyott cetlivel, édesanyját csak vonalas telefonon hívja, nem ír haza levelet. A romló emlékezet miatt a fontos adatrögzítő sajtpapírt laptop, vagy más digitális hardver /eszköz/ pótolja.

A tapasztalat birtokában figyelem a kézírás egyéb hétköznapi megnyilvánulásait. Kisnyugdíjas ad fel, kapujára befőttes gumizott hirdetést, ami szerint „pucolt dió eladó!
. Kamaszok idegen falakra fújják graffitis szövegeiket, turisták kilátók korlátaira vésik üzeneteiket, pl. azt, hogy „it járt Robi l984”

A hivatalok levelezései személytelenek. A kézírás eleganciája, közvetlensége – akár udvariassága – kihaló félben van. Manapság sajna sokan nem vállalják, hogy szerelmüknek kézzel írott levélben valljanak /őszinte/ szerelmet.
Korunk munkaerő-gazdálkodásának hátteréről árulkodik az is, hogy sok cég ódzkodik a kézzel írt pályázatok bekérésétől, mivel ebből az értő szem számára azonnal kiderülne, hogy egy-egy poszt betöltésénél nem az alkalmasság, hanem a sógorság – komaság és /ó borzalom/ az elvbarátság /=/ atyafiság dominál.

A kézzel írt üzenetek utolsó mohikánjai a karácsonyi, év végi, húsvéti jókívánságok kártyái. A családi üdvözletek kézírásai őszinteségről, a protokoll céllal írtak üzletiességről, helyenként képmutatásról árulkodnak.

A kézírás nimbuszát őrző vendégkönyvekben a szállóvendégek élményanyaga, illetve a kiállítások látogatóinak szép iránti /valós/ fogékonysága tükröződik.

A grafológus számára ritkán fogyasztható desszert a nagy formátumú /?/ politikusok, VIP–ék kézírása, és nagy arcok elé tolt „aranykönyv”.

Mindezt /Arial/ betűkkel leírtam, majd digitális úton a sajtóhoz továbbítottam. Szegény jó Sándorunk pedig fordult egyet tömegsírjában.

Lehóczki Laura
grafológus