A Pannonfíling Filmfesztiválra (November 11., 10 óra – Expresszó Klubmozi.) beérkezett pályamunkák előzsűrizése során 20 filmet válogattunk be a versenyprogramba. Amatőr filmes találkozóról lévén szó, természetesen nem vártunk kifogástalan, professzionális alkotásokat, így nem volt meglepetés, amikor sajnos gyenge produkciókkal találkoztunk – ám ezek mellett a válogatott programba igazán figyelemreméltó alkotások is kerültek.

A beküldött filmek kisebb része az igazán invenciózus munka, aminek talán egyik oka az a közismert tény, hogy a technika elérhetőségével napjainkban sokan vállalkoznak filmek készítésére. Ennek az üdvös fejleménynek azonban körülbelül annyi előnye, mint amennyi hátránya van, hiszen pusztán a felszínes ismeretek még nem elegendők színvonalas alkotások létrehozására, és a végeredmény sokszor csak az amatőr hobbifilmezés terméke.

A versenyprogram filmjei három vetítési szekcióba kerültek, noha köztük nagy a műfaji átjárhatóság. Több olyan munka is akad, amely lényegileg a dokumentum- és portréfilm műfajába sorolható. Ezek közül néhány művészettörténeti, népművészeti témával foglalkozik, vagy egy-egy magyar tájegység jellegzetes világába kalauzolja a nézőt. Amit igazán hiányoltunk, az a kisjátékfilm műfaja. Ilyen jellegű mozgókép szinte alig érkezett.

A filmek jelentős hányadát dokumentarista jellegű, egyfajta életérzést, „pannonfílinget” megragadó, szatirikus és szociofilmes vonásokkal is kacérkodó kisfilmek alkotják, amelyek bizonyos módon néha társadalomkritikai éllel rendelkeznek. Elmondható, hogy bár narratív és vizuális elképzelések akadtak, ezeket nem mindig követte érdemi munka, így pedig több film kidolgozatlan maradt. Ezzel összefüggő probléma a filmek időtartama. Némelyik ugyanis csupán egy-egy téma túlzottan hosszú kibontásából áll, nem képes ébren tartani a néző érdeklődését.

Több filmben is találkoztunk azzal a rendezői félreértéssel, miszerint elegendő rögzíteni néhány szép felvételt a természetről, odahaza összevágni, zenét keverni hozzá, és máris kész a mozi. Megfigyelhető az is, hogy a filmek készítői gyakran a kísérőzene erejére bízzák a képeket: a zene markáns része a filmnek, ám a vizuális megoldások kevésbé érdekesek.

Összegezve az mondható, hogy az előzsűrizés során látott filmek vegyes képet mutatnak, a színvonal pedig jó felső-közepes, de rábukkantunk figyelemre méltó filmekre is, amelyek minden bizonnyal elnyerik a közönség és a zsűri tetszését.