A Budapesti Műszaki Egyetem Természettudományi Karán, a Nukleáris Technikai Intézet, Tanszék valamint a Műegyetemi Természettudományi Egyesület szomatológiai laboratóriumában 1979 óta folynak vizsgálatok, felmérések és kutatások az emberi szervezet fiziológiai (élettani) állapotának meghatározásáról. A kutatások arra irányulnak, hogy minden ember egészségi állapotát nem befolyásolva – kornak és nemnek megfelelően, az egész testre kiterjedően, minden összefüggésében – vizsgálni lehessen.

A szomatodiagnosztika a teljes test anatómiai és élettani összefüggésének vizsgálati módszere alkalmazza a korszerű számítástechnikai, műszertechnikai és képalkotó vizsgálati eljárásokat. Az összetett vizsgálati módszer lehetővé teszi, hogy rövid időn belül több kérdésre pontos és megbízható válaszokat kapjunk a vizsgált személy kornak-nemnek megfelelő fizikális állapotáról. Jelenleg a világban több száz „szűrővizsgálatot” ismernek és ajánlanak. Ezek a szakszűrő vizsgálatok csak egy anatómiai területre, vagy problémára korlátozódnak, sok időt vesznek igénybe, sok esetben fizikálisan is hatnak az emberi testre, és költségesek.

A szomatometria (méréseken alapuló test-vizsgálat) képalkotó vizsgálati eljárása a SZOMATOINFRA felvételezés. A módszer non-invazív, károsító sugárzást nem bocsát ki. A testből kisugárzódó infravörös hullámok képpé alakításával lehetséges az élettani folyamatokat monitorozni és megjeleníteni. Az infravörös monitorozás elméleti és gyakorlati feldolgozását az egyetemi kutató csoport végezte el.

A kutatásokat a munkacsoport két fő területre terjesztette ki: az epidemiológiai, valamint a szakorvosi és szakszűrő vizsgálati területekre. A módszer akkor értelmezhető komplexitásában, ha a kutatási területeket és fogalmakat, amelyek a leírásban szerepelnek, pontosan definiáljuk. A részleteknek tekinthető hivatkozások és a kutatási eredmények együttesen alkotják a módszer, eljárás és technika alkalmazhatóságának egészét.

Szomatológia: „a szomatológia a testtel, mint élő szervezettel (annak anatómiájával, élettanával) foglakozó tudományág”

A szomatológia a humánbiológiához tartozó tudományterület. A „soma” görög szó, ami testet jelent. A somatológiát nevezhetjük ezek alapján „testtannak”. Az elmúlt évszázadban a szomatológia fontos szerepet töltött be a biológia, orvostudomány, pszichológia stb. területein. A szomatometria a test mérőpontjait (anatómiáját) mérte, a mérőpontok alapján lehetett un. szomatotipizálást (test, alkattani) elkészíteni. Az adatok rendezése tette lehetővé, hogy olyan vizsgálatokra is sor kerüljön, amit pl. orvosi alkattannak neveztek. Ezekre a vizsgálatokra azért volt szükség, mert objektív és összetett információkat tartalmazó diagnosztikai módszerek nem álltak rendelkezésre. A legnagyobb gondot az állapot felvételezésnél, egészségi állapot meghatározásánál a képalkotó diagnosztikai rendszerek hiánya okozta.

A diagnosztikai eljárások bővülésével a szomatológiai vizsgálatok, a szomatotipizálás folyamatosan szorult ki a tudományból, és az orvosi tevékenységekből. A modern szomatológia ezért szakított a konzervatív, csak antropológiai jellegű szemlélettel. Célul tűzte ki az élő emberi szervezet anatómiai és élettani folyamatainak komplex vizsgálatát és elemzését. A feladatot nagyban nehezíti, hogy a szomatológusok csak olyan vizsgálatokat végezhetnek, amelyek semmilyen hatással nincsenek a vizsgált személyre. Nem alkalmazhatnak károsító sugárzásokat, mechanikai hatásokat, és nem hatolhatnak a vizsgált testbe. Ezek a feltételek szinte lehetetlenné tették a szomatológia mindennapi alkalmazhatóságát.

A szomatológia ismert terminológia szerint írja le vizsgálati eredményeit. Néhány kiemelés a meghatározások közül:
Szomatikus: testi, a testre vonatkozó
Szomatogén: testi eredetű, a testből kiinduló
Szomatoszkópia: testi vizsgálat
Szomatoinfra: a termoregulációnak az a jelensége, amely a dinamikusan zajló életfolyamatokat, a metabolizmust, a homeosztázis jelenségét reprezentálja a kültakaróról emittálódó infravörös elektromágneses sugárzás érzékeny leképezésével.

Az elektromágneses sugárzás fizikája ismeret. Tudott, hogy a 700–32 000 nm tartomány a fény és a mikrohullám között az infravörös tartomány, amelyet hősugárzásnak is neveznek. Ha az emberi testet, mint sugárzó, dinamikusan változó organikus biológiai rendszernek tekintjük, akkor kimondhatjuk, hogy az emberi emissziós elektromágneses sugárzás mérhetően az infravörös hosszúhullámú tartományba esik. Az infravörös hősugárzás mérésének – mint hőmérsékletmérés – információs tartalma, reprodukálhatatlan szenzitivitása, specificitása rendkívül gyenge. Az ismert és évtizedek óta folyó thermoviziós, hőtérképezési humán vizsgálatok ezért nem tudnak tért nyerni az orvos diagnosztikában.

A méréstechnika alapfeltétele, hogy pontos ismeretünk legyen arról, mit mérünk, milyen érzékelővel, és a pontosan mért értékeknek milyen az információ tartalmuk. Abban az esetben, amikor e három tényező közül akár csak egy is ismeretlen vagy reprodukálhatatlan, akkor nem beszélhetünk evidencián alapuló mérésről, képalkotásról, diagnosztikáról.

A kutatás bizonyította, hogy az emberi életfolyamatok, mint megmásíthatatlan természeti jelenségek, a szervezeten belül zajló életfolyamatokról, a termoregulációs (sugárzásos) állapotról magas információtartalommal bíró, folyamatos és szakadatlan, a test minden pontján jelenlévő emissziót folytatnak. A leképezése csak megfelelő méréstechnikai és képalkotó eszközzel lehetséges, amely alkalmas arra, hogy a széles spektrumban emittálódó infravörös fotonokat intenzitásuk alapján, mint fotonenergia-differenciát leképezzék, és megfelelő algoritmusokkal azok információtartalmát ismerté tegyék.

A komplex humán szomatoinfra diagnosztikai rendszereknek a méréstechnikai pontosságon túl biztosítani kell az adat- és képarchivációt, az utófeldolgozás lehetőségét és utókontrollját, a széles tartományon belüli leképezés lehetőségét, ami a multiképalkotás területének alapja lehet.

Egy összehasonlító adat a thermoviziós (hőtérképezés) és a somatoinfra vizsgálat méréseinak különbsége között. A thermovíziós vizsgálat a test hőtérképe alapján statikus képfelvételezést készít, amire maximum 10 hőmérsékleti mérőpontot tud feltenni. A hőmérsékletmérésnél nem alkalmazza azokat a faktorokat, ami a valós hőmérséklet és a hőmérsékleti sugárzás által mért különbségek kiküszöbölésére valók (pl. a gyorsan változó un. abszopciós-emissziós értékek). A hőmérsékletmérésnél a legjobb thermovíziós kamerák maximum 0,05 C fok érzékenységet mérnek, de az ambritestnek nincs egy olyan pontja sem, ahol stabilan visszamérhetők ezek a hőmérsékleti értékek. A vizsgálat azt mutatta, hogy az egyes pontok folyamatos mérése akár 2 C fok között is ingadozhat úgy, hogy a kórfolyamat nem ismert. Ez olyan mérési hiba, ami eleve lehetetlenné teszi a thermoviziós rendszerek alkalmazását az orvosi diagnosztikában.

A Somatoinfra rendszerrel, mint műszerrel szemben támasztott elvárás, hogy az egyes régiók infravörös sugárzásának leképezésénél (pl. 100mm-100mm terület) tudjon minimum 110 000 mérőpontot leképezni, és ebből az infratopográfiából automatikusan tudja meghatározni a relatív infrafoton intenzitás energia eloszlást a bevitt faktorok figyelembevételével.

A somatoinfra tehát abszolút hőmérsékletet, de még hőmérsékletet sem mér, hanem az infrafoton energiák eloszlását méri dinamikus módon. A dinamikus mérésnek az alapja, hogy 1 sec időtartam alatt 50 felvételt készít, és az érzékelők (mátrix pixel) minden pontjánál integrációt, átlagolást végez, ezzel biztosítva a gyorsan változó életfolyamatok nagypontosságú mérését. A somatoinfra kutatás bizonyította, hogy a somatotípustól függően a relatív infratopográfia és az energia (infrafoton)-eloszlás és -differencia stabilan jellemzi az életfolyamatok, kórfolyamatok dinamikus változását. A rendszerbe foglalás alapját a somatoinfra atlasz teremtette meg. A somatotipizálás elveire (mint alkattani jellemzők) építve elkészült a somatoinfra tipizálás meghatározásának elve.

Mit mérünk, mivel, és az objektív mérésekkel leképezett értékeknek mi az információ tartalmuk? - mindez a somatoinfra vizsgálatoknál számos tényezőből (faktorokból, egyénspecifikus folyamatokból) tevődik ki. Néhány kiemelés a teljesség igénye nélkül:

Homeosztázis: az emberi test belső környezet álladóságát biztosító élettani folyamatok összessége.
Termogenézis: hőképződés
Termoreceptorok: hőinger felvételére szolgáló idegvégkészülék (Krause-féle végbunkók,
Ruffini-féle végtestek összességében kb. 280 000-300 000)
Thermoreguláció: az emberi szervezet háromféle hősszabályozó folyamata Metabolizmus: anyagcsere, az élőlények, valamint az élő környezete közötti kölcsönhatás, a szervezetben lezajló kémiai és fizikai folyamatok összessége, az összes életfolyamatok alapja, amely minden élőlényre jellemző. Klinikai értelemben csak a tápanyagok és az oxigén felvételét és feldolgozását, a tápanyagoknak a kémiai átalakulása során a sejtekben és a szövetekben történő energetikai értékesítését, és a végtermékek kiválasztását jelenti.

A leírt meghatározások alapján egyértelművé tehető, hogy a somatoinfra vizsgálati rendszer az orvosi képalkotásban alkalmazott, általában morfológiai vizsgálatokra alkalmatlan, viszont hiánypótló módon, a teljes és komplex metabolizmus vizsgálati elveknek megfelelően, a dinamikusan változó életfolyamatokat képes nagy érzékenységgel és pontossággal megjeleníteni.


Szacsky Mihály
szomatológus