Hernád-áttörésként ismerték a régi turisták az Alacsony-Tátra manapság Szlovák Paradicsomnak nevezett területét. Egy átlagos erdőjáró felső tűrésküszöbét meg-megütik a sziklába fúrt vaslépcsőkön, hosszú függőhidakon, vízesésekkel áztatott (!) tízméteres acéllétrákon futó – kitűnően karbantartott –, lenyűgöző turistautak. Mezei természetkedvelőknek adrenalin-fokozó kalandnak sem utolsó!

A nemzeti park területe hatalmas, és bár a délről a dobsinai jégbarlang, illetve keletről Igló felől is neki lehet vágni a felfedezésének, én mégis inkább az északi startot javasolnám. Az egyszerű, ám annál több hasznos információt tartalmazó (a túrák hossza, ideje, szintemelkedés, javasolt útirány, nehézségi fok stb.) térképek ingyen és relatív könnyen beszerezhetők, és a közelben kiépített – egész napra fizetős – parkolóhelyek is vannak.

Innen indulnak túrák a Tátrán még patakként áttörő Hernád völgyébe, a beléömlő kisebb vízfolyások szűk szurdokaiba, a Menedékkőn a tatár pusztítástól megmenekült lakosság hálájából emelt Vörös Kolostor romjaihoz, valamint a hegyek csúcsain, nyergein kialakított számtalan, csodás panorámát kínáló kilátóponthoz. (A Kolostornál étterem és kocsma is van, a korsó sör még itt sem volt drágább 300 forintnál.)

A Kék-túrához szokott hazánkfia először még meglepődik, amikor a turistajelet követve, kifeszített láncot szorongatva egyensúlyozik a pár tenyérnyi vaslépcsőn – mindezt úgy, hogy alatta 10 méterrel zubog az a folyó, amit Kassán és Vizsolyban már látott – a hatodik ilyennél azonban már a pulzusszám sem emelkedik.

Több mint izgalmas a valóságban is bizonyítani azt a tézist, hogy igenis be lehet lengetni oldalirányba is egy megfelelő hosszúságú függőhidat, sőt hintázni is lehet vele, ezt a mutatványt azonban egyáltalán nem ajánlom tériszonyosoknak.

Az igazán kalandos utak azonban a szeptemberben már csak szegényes vízfolyások – de tavasszal igazán vad hegyi patakok gyakran fél méteres szurdokká összeszűkülő, meredek sziklák között vezető – völgyeiben vezetnek. A mederbe fektetett farönkökön, a szinte merőleges, 15 méteres létrákon közlekedni még ilyenkor is kalandos, hát még akkor, amikor 30 centis jéghideg rohanó csermelyben kell gázolni, vagy hatalmas vízesések párájától nedves létrafokokon szükséges felmászni.

Gyakorlott túrázók azonban minden speciális felszerelés nélkül is teljesíthetik a távot, sőt vannak olyan útvonalak, ahol a kerékpárosok is megismerhetik a táj szépségét. A látvány sem akármi, de az igazi élményt maga a kaland jelenti. Persze így, a végén, őszintén meg kell vallanunk azon örömünket, miszerint nem hóolvadáskor érkeztünk ide első alkalommal…

Kapcsolódó cikkek:
Felvidéki utazás I. - avagy izgalmas időkben izgalom nélkül

Felvidéki utazás II. - városok és történelem