Queensbury médiaéletének általános vizsgálata után a kritikai hangvételéről híres helyi internetes lap, az independence.queensbury.com és a városi vezetés viszonyát tanulmányoztam. Egy biztos, nincs új a nap alatt. Korbács és kalács ősi módszere ma is népszerű a politikusok körében, ha valakit meg akarnak „nevelni”.

Múltkori levelemben említettem, hogy a fiatal egyetemi oktatók által alapított independence.queensbury.com kritikai hangvétele, belekérdezős stílusa miatt sikeres lett az olvasók, de kevésbé sikeres az önkormányzati vezetők körében. Ebből a helyzetből több összeütközés alakult ki az újság gárdája és a város irányítói között. A konfliktusok okairól, békülési kísérletekről érdeklődtem az újságnál, a helyi értelmiségnél és a polgármesternél.

Vizsgálódásaim során hamar rájöttem: a hivatalos közegnek, illetve a hivatalos közeg által érintett embereknek van egy kirakatvéleményük és van egy magán, ami inkább közelít a valósághoz. A magyarországi viszonyokat ismerők vélhetően nem lepődnek meg ezen, hiszen nálunk is hasonló a helyzet. A megoldás azonban méltó volt a nyugati demokráciához.

A netes újságot születésekor megmosolyogták a helyi hatalmaságok. Lehetetlennek tartották, hogy szinte a semmiből egy médiát hozzanak létre a fiatalok. A szerkesztőség azonban megmutatta, nemcsak létrehozni, hanem – és ez a legnehezebb – fenntartani is képes a lapot. Az újság fennállásának öt éve alatt többször megújult, folyamatosan bővítette tartalmi kínálatát, és egy pillanatra sem felejtette el kritikai hangját.

Az érintettek szerint az első összeütközés a város által támogatott Queensbury Nemzetközi Kulturális Találkozó kapcsán írt kritikákban keresendő. Az independence.queensbury.com szerkesztősége úgy gondolta, hogy a fesztiválról készített kritikáival elősegítheti, hogy a város legnagyobb kulturális seregszemléje igazán sikeres legyen. A szervezők és a polgármester ezt nem így gondolták, ők ebben nyílt támadást láttak. A jóakarók azonnal jelezték az újság főszerkesztőjének – nem kellett volna „olyanokat” írniuk, mert a „főnők” megharagudott, és ezért elveszik tőlük az összes megbízást.

Első körben a szerkesztőséget fenntartó civil társaság egyéb várossal kapcsolatos munkáit – a lakosság kulturális szokásaira kiírt felmérést, a város honlapjának, a www.queensbury.uk kulturális és civil oldalainak szerkesztését – vonta vissza azonnali hatállyal. A döntést új koncepcióval és szakmai kifogásokkal indokolták. Az igazi okot személyesen, úgymond „barátian” mondták el, pontosabban súgták meg, okulásként.

Mivel az újság hangvétele nem változott, sőt egyre határozottabban kérdezett rá egyéb közéleti, gazdasági, kulturális ügyekre, a hatalom is egyre keményebben reagált – természetesen betartva a demokrácia szabályait –, pályázati pénzeket egyre kevésbé nyert az egyesület, a hirdetők távoztak az újságtól.

A városi vezetést a Munkáspárt adta, és ezért úgy gondolták, az online napilap mögött a Tory párt áll. Aki nincs velünk, az ellenünk van – vélték. (Istenem, ez mennyire ismerős!) A személyes támadások erősödtek, a „jó tanácsok” sűrűsödtek. Az independence.queensbury.com elutasította a „tory vádat”, hiszen a társaság nagy része megrögzött munkáspárti. Őket a hatalom humortalansága, eltorzulása elleni fellépés, az értelmiségi útkeresés hajtotta, nem a pártpolitizálás. Ennek hangot is adtak az újság oldalain. De ez csak olaj volt a tűzre. Ez igazán sértette a város urait, akik nem tűrhették az ilyesfajta kioktatást.

A történet legszebb része most következik. Főszerkesztőt ebédre hívta egyik ismerőse, családi barátja, aki elmesélte neki, hogy a polgármester jó ember, nem szabad piszkálni, hiszen választások lesznek. Ha ezt megérti, akkor vegye le azokat a buta cikkeket, aztán nyerhet pályázatokat, jönnek a hirdetők, ő meg kap egy jól fizető tanácsadói állást.

A főszerkesztő gondolt egyet, és egy személyes beszélgetést kért a polgármestertől, ahova én is elmehettem, mint az újság tagja. Hihetetlen volt! Nem volt mellébeszélés, nyílt, határozott mondatok hangzottak el, a fentiek szellemében.

Természetesen ezt az újság megjelentette a hasábjain. Azóta áll a bál Queensbury-ben. A polgármester lemondott, le kellett neki, új választásokat írtak ki. De a helyiek szerint nem sok minden fog változni, maximum a hatalom óvatosabb lesz.

Szerintem ez is már eredmény, az otthoni viszonyokat ismerve. Az otthoni médiáknak álljon példaként az independence.queensbury.com. Igaz, itt az értelmiség, a helyi lakosság azonnal mellé állt, és az egyetem végig támogatta őket.

Kapcsolódó cikkek:
Queensbury-mesék - kisvárosi média(v)iszonyok

Queensbury mesék– első rész