Bármennyire is aggódott a család és a baráti kör, a többszörös magyarellenes atrocitások sem tudtak eltántorítani bennünket attól, hogy Szlovákiában töltsünk mézesheteinkből másfelet. Végül majdnem fordítva lett, szinte nekünk kellett izgulni az itthon maradottakért. Ugyanis az elmúlt két hét eseményeiből – a tévét, világhálót, újságokat tudatosan száműzve – semmit sem éreztünk ott kint. Akkor mi kötötte le figyelmünket? Tessék tovább olvasni!

A nászút nagyon hasznos dolog. Az esküvő és lakodalom szervezése, lebonyolítása során felgyülemlett feszültséget a lehető legjobban így lehet levezetni, ráadásul az ifjú pár olyan életre szóló élményt szerez, amit később akár a gyerekekkel is meg lehet ismételni. A helyszín kiválasztása során fontos szempont volt, hogy természeti szépségek és kulturális látnivalók kb. fele-fele arányban legyenek, mindezt a gasztronómiai élmény lehetőségével fűszerezve, elérhető közelségben, egy átlagos magyar párnak kibírható árszínvonallal. Így esett választásunk északi szomszédunkra.

A cikkek nem időrendben, hanem különböző témák köré csoportosítva tesznek kísérletet az élmények átadására, így ízelítőnek az útvonal bemutatásával kezdeném. Délutáni veszprémi indulást követően Tokajban – vajh’ miért éppen itt – töltöttük első éjszakánkat, innen Vizsoly érintésével indultunk Kassára, majd pedig a szádelői völgyben és a krasznahorkai várban tett túra után érkeztünk Rozsnyóra, második szállásunkra.

A harmadik napon a betléri kastély megtekintését a dobsinai jégbarlang bejárása követte, és délután még belefért egy késmárki séta, mielőtt Szepesszombaton elfoglaltuk a bázisunkat. Innen indultunk egy napos kirándulásokra a Morszkije Oko-hoz (a Lengyel-Tátrába), a Hernád-áttöréshez (az úgynevezett Szlovák Paradicsomba), a szepességi városokba (Szepesvár, Lőcse, Görgő, Csütörtökhely) és a Magas-Tátrába (Csorba-tó, Lomnici csúcs). Hazafelé a bányavárosokat jártuk végig (Selmec-, Beszterce- és Körmöcbánya) egy kis zólyomi és garamszentbenedeki kitérővel, végül Komáromnál léptük át ismét a magyar határt. Ez több mint 1600 kilométer, azaz 28 óra autóban és kb. 70 kilométer gyalogosan. Minden este jutott idő egy vacsorára, hol nemcsak a szlovák ételeket, de természetesen az italokat is teszteltük.

Előre bocsátom, hogy semmilyen atrocitás nem ért bennünket, élmény viszont annál több, amit igyekszünk sok-sok képpel illusztrálni. Pihenésképpen nem is árt ez a kis kalandozás, mint egyfajta virtuális utazás. Nemcsak azoknak ajánlom, akiknek elegük van a politikából…