A kérdés tán profán, ám joggal teszem fel. Mert bár nem vagyok őslakos, mégis itt élek. De tényleg. Kik ők? Mit akarnak tőlem? Plakátokról mosolyognak rám, és arra kérnek, adjam oda nekik a szavazatomat. Az egyiküket persze ismerem, bár még csak három éve lakom Veszprémben. Ő tizenhat éve a város polgármestere. És a többiek?

A Dióssy-konstrukció egyébként hasonlít ahhoz a helyi politikai éghajlathoz, ahonnan jöttem: Mosonmagyaróváron Stipkovits Pál regnál ugyanennyi ideje az MSZP színeiben és mindig újraválasztják. Egyikükkel sincs nagy baj, de igazából azt sem mondhatjuk, hogy ők a város megváltói. No nem is megváltásra van szükségem, csak arra, hogy lássam: egy polgármester minden erejével azon fáradozik, hogy nekem személy szerint jobb legyen. Mert nyilván abban az esetben adom oda neki a voksomat, ha képes meggyőzni arról, hogy figyel rám, és segíteni akar nekem. Ő maga is ebben érdekelt. A kérdés tehát úgy hangzik: segít-e nekem Dióssy László, ha bizalmat adok a kezébe? Mit akar ő tenni értem? S persze ez a dilemma mindegyik riválisára, de a többi képviselőjelöltre is érvényes.

Nem akarom a nyakukba varrni az összes feladatot, de azért bőséggel sorakoznak bennem a válaszra és megoldásra váró kérdések. Csak néhány a sok közül. Helyrehozza majd az utcát, ahol lakom, hogy ne rázza többé gyomromat az autó meg a busz, amikor végiggurulok rajta? Elősegíti, hogy legyen Veszprémben egy jó mozi, ahol meg tudom nézni az általam kedvelt filmeket? Támogatja a munkámat, amelyet próbálok jól végezni, hogy magam is tisztesen élhessek? Biztosít engem arról, hogy minden körülmények között szabadon fejezhetem ki a saját véleményemet, a legkisebb engem ért hátrány vagy igazságtalan sérelem nélkül? Mi több: ösztönzi majd a civil megnyilvánulásokat és kezdeményezéseket? Elfogadja, hogy másoknak lehet más, vele ellentétes véleménye és városkoncepciója? Nyitott a párbeszédre és nem a saját, hanem a közösség érdekei szerint cselekszik rendületlenül az év minden percében? Minden egyes helyi polgár véleménye és munkája ugyanolyan fontos neki?
Képes lesz majd változtatni a helyi hivatalok, apparátusok és közintézmények döbbenetesen bürokratikus, pénzelnyelő, gyakran korrupt, néha a legkisebb szakértelem jelét sem mutató falanszter-univerzumán? Ha mindezeket megígéri valaki, és esküszik rá, hogy be is tartja majd az ígéretét, akár már ma felajánlom neki a szavazatomat.

Azt tudni lehet, hogy a város polgármestere liberális színekben indul, az MSZP-vel kötött koalíciós szövetségben. De vajon mi köze ma Dióssy Lászlónak az általam is preferált liberalizmushoz? Az SZDSZ még mindig a szabadságot képviseli, vagy már csak egy szűk hatalmi elit formális bélyege Veszprémben, amely ragaszkodik a saját kiskirályságához? Hát hiszen éppen ez az! A helyhatósági választások legfőbb lényege, hogy a képviselt eszme megtépázva áll a választó előtt: itt már csak személyiségekről van szó, márpedig ha valaki tizenhat éve uralkodik a trónján, óhatatlanul halhatatlannak kezdi hinni magát, akár az egykori római császár. Például azt hallottam, városunk egyik közismert politikai személyisége nemrégiben felsóhajtva úgy nyilatkozott, hogy sajnos olyan időket élünk, amikor a plebsz megkérdőjelezheti a hatalmát, de hát nyilván ez is elmúlik egyszer. Mármint, hogy a nép kétségbe vonhatja trónjukat. Micsoda idők, tényleg. Pedig hát miért ne! Nem akarok rosszat az SZDSZ-nek, elvégre megrögzött individualista és zsigerileg liberális vagyok. De felmerül bennem egy kérdés: ez a hatalmi konstrukció, itt Veszprémben, biztos hogy teljes metszetet alkot az egyetemes szabadságeszmével? Vagy lehetséges, hogy megérett a megrendülésre? Vajon mi történne, ha kibillenne alóluk a szék? Vagy akár elcsúszna alóluk a talaj? Mert most úgy tűnik, mindannyian magabiztosak, elképzelni sem tudják, hogy ne ők irányítsák a várost, hogy ne őket kínálják az intézményigazgatók szódavízzel és pogácsával.

Tavaly a Dali-kiállítás megnyitóján Farkasházy Tivadar megpendített egy közterületi problémát, már nem is emlékszem, mi volt az éppen, talán az utak. Aztán a raccsoló médiafigura Veszprém polgármesterére pillantott és tréfásan megkérdezte: „De ugye, most hagyjuk ezt?” S mit gondolnak, a polgármester úr mit válaszolt? Hát persze, mosolyogva bólintott, hogy „ezt hagyjuk bizony”. Pedig ő az az ember, aki ezt nem hagyhatja, hiszen azzal a hatalommal van kistafírungolva, amely elméletileg a város problémáit (is) orvosolhatja. Talán úgy tűnhet, ellenzékben vagyok a várossal szemben, pedig esküszöm, független vagyok, mint az állat. De tudni kell és szabad: a város nem egyenlő a polgármesterével, Veszprém sem azonos Dióssyval. Ő csak egy megbízott, egy médium, elvileg a mi érdekünkben. Azért van ott, hogy segítsen nekünk, erre a munkára mi magunk hatalmaztuk fel. S az ellenfelei szerint bőven ráfér egy vérfrissítés erre a bebetonozott, belterjes veszprémi világrendre.

És vajon, ha megrendül a jelenlegi hatalom, akkor ki lép a helyükbe? A választék sajnos nem túl széles. Itt van például Debreczenyi János. Hát ő meg kicsoda? Eddig nem hallottam róla semmit sem, egyetlen kis postaládámban felfedezett választási papírcédula került róla a kezembe. Ő majd jobb lesz? Ő a Fideszes. Őt választotta a helyi ellenzék arra a feladatra, hogy Dióssy László székét elorozza. Időben és csapatszínekben kísértetiesen emlékeztet ez a felállás a Demszky-Tarlós nevezetű fővárosi rangadóra. Csak hát itt a kihívó még kevesebb eséllyel indul, mint a hiperkonzerv óbudai Tarlós, mert Debreczenyi úr nem tűnik fel a város egyes pontjain korteskedve, transzparenseken a saját nevével, hogy mindenki megismerhesse. A kérdés az ő esetében úgy hangzik: mit tudna jobban csinálni az elődjénél? Minden eddigi pozitív eredményt megőriz majd, és folytatja a sikeres kezdeményezéseket? Tanulva elődje hibáiból és hiányosságaiból, elhozza majd a veszprémi édenkertet? Ugye nem csupán annyi történne, hogy az egyik csapat átvenné a másiktól a dobogós helyezést Veszprémben? Ugye nem kezdődnének el konzervatív tisztogatások, az „igaz magyar vér”, az „igaz magyar erkölcs” és persze a „magyarok Istenének” nevében? Ugye nem kellene szégyenkeznem a helyi autóbuszon, amiért az ÉS-be temetkezve György Péter írásait olvasom? Mert bizony éltem én már olyan sötét időkben, amikor fideszes ismerőseim a „nemzet elárulásának” biztos jelét vélték látni abban, hogy ilyen „szennyes újsággal pusztítom el az agyam ”, és mindenáron megpróbáltak rávenni arra, hogy járjak templomba, különben nem lehetek valódi magyar, hiszen Magyarország Szűz Mária országa. Ugye nem következhet be újra mindez?

Lehetséges, hogy ömlik belőlem a politikai pesszimizmus, de a magyar polgár ekkora politikai hitelromlás és hereszorító kormányzati reform után már csak ilyen. Alig hisz a változásokban. De talán nincs igazam, akkor viszont Debreczenyi úr győzzön meg. Vágja a képembe, mit tudna jobban csinálni Dióssy úrnál. De úgy tűnik, nem akar meggyőzni. Nem valami jó a marketingje. Nem tájékoztat engem arról, mit szándékozik tenni a jelenlegi polgármester székében. Pedig hát Dióssy megrendítéséhez egy sokak által ismert, tehetséges, hiteles személy kellene, aki arra a meggyőződésre juttatná a szavazókat, hogy a mostani hatalomnak végre komoly konkurense akadt. Hogy van valaki, aki tizenhat év után joggal követeli a trónt. És akkor itt van még végül a zöldek jelöltje, akiről végképpen nem tudni semmit sem. De valószínűleg, ő legfeljebb csak azok számára alternatíva, akik nem dőlnek be se jobbra, se balra. Biopolitika. Létezése csupán ezoterikus gesztus.

Na és vajon a képviselők? Ők is mosolyognak rám a választókerületek hirdetési felületeiről. Persze, ha az embernek több ideje volna, bizonyára végigjárná a kampányesteket és tájékozódhatna. Csakis magamat okolhatom, inkább dolgozom vagy otthon töltöm az időmet, takarítok, főzök és olvasok. Ennél a jelenlétnél mégis több információra volna szükségem ahhoz, hogy dönteni tudjak. Ott állok majd október elsején a szavazófülkében tehetetlenül, és nem tudom, mit tegyek. Voksoljak a szürke, tizenhat éves megszokottra vagy kockáztassak egy ismeretlennel? Az is lehet, hogy egyremegy. Majd viszek magammal egy kockát, és elgurítom, egyelőre nincs jobb ötletem.

És akkor, ahogy a kocka, úgy a helyi politika is: részemről végleg el lesz vetve.