Amatőr meteorológusok találkoztak a közlemúltban Paloznakon. A négynapos rendezvényre ellátogatott Reisz András, a televízióból ismert meteorológus is, akitől az egynapos szabadegyetemet követően többek között azt kérdeztük, hogyan vélekedik a hobbimeteorológusok munkájáról, miért kell ezt a szakmát öt évig tanulni, miről beszélne legszívesebben egy időjárás-jelentésben.

Index: – Egy amatőr meteorológus-találkozón beszélgetünk. Szerinted mennyire fontos a munkájuk?

Reisz András: – Nem mint amatőrök tekintek rájuk. Sokan már fiatalon elkezdik ezt a szakmát művelni, csak az egyetemet nem végzik el. Mindenképp szükséges, hogy a meteorológiát egy összefogó csapat képviselje az elkövetkezendő évtizedekben. A szakma csak úgy tud fejlődni, ha érett, elhivatottan, a szakmával törődő fiatalok foglalkoznak vele. Úgy látom, az utóbbi időkben maga a szakma hitelessége elveszik, és egyre inkább a médiafogások eszközévé válik. Akik részt vesznek egy ilyen időjárással foglalkozó szabadegyetemen, azoknak egyértelművé válik, hogy a meteorológia igenis tudomány, nem találgatásokba bocsátkozunk egy-egy előrejelzés alkalmával. Ez a társaság azzal foglalkozik, amire most a legnagyobb szükség van: gyűjtik az információkat, tapasztalatokat. Évtizedekre van szükség ahhoz, hogy például valaki jó időjárás-előrejelzővé váljon. Tapasztalat nélkül ezt a szakmát nem lehet megtanulni. Az amatőrök ismereteire a meteorológiával hivatalosan foglalkozóknak is szükségük van, fel kell venni velük a kapcsolatot. Szerintem minden meteorológus amatőr, mert a légkört senki nem fogja teljesen megismerni.

Index: – Oktatóként is jelen vagy a szakmában.

RA: – Tanársegédként tanítok az ELTE meteorológia tanszékén. Mint oktató, úgy látom – igaz, csak két éve vagyok a pályán –, hogy a teljes létszámnak mindössze mintegy 10 százaléka érdeklődik valamilyen téren a meteorológiával. Sokan úgy veszik fel ezt a tantárgyat, hogy nem tudják, mi vár rájuk, nem ismerik meg a meteorológia főbb célkitűzéseit, mire lehet ezt a szakmát használni. Az időjárás-előrejelzés pedig titokzatos tantárgyként van jelen a meteorológia oktatásban. Például a negyedéves hallgatóknak el kell magyaráznom, mi az a ciklon, anticiklon, ezek milyen légköri képződmények… Nincs célirány, túlságosan általános dolgokat oktatnak, nincsenek igazi specifikációi. A „hétköznapi” emberek nem ismerik fel, hogy a légkört tudományos szinten kell megközelíteni, nem jósgömbökkel és egyéb titokzatos dolgokkal készülnek az előrejelzések. Az egyes népszerűsítő tudományos előadások keretében döbbenten hallják, hogy ezt öt évig tanuljuk az egyetemen.

Index: – Sajátos beszédstílusodnak köszönhetően hamar felfigyeltek rád.

RA: – A felvidéki Fülek városából jöttem, ami 140 kilométerre található Budapesttől. Eredetileg elektrotechnikai szakközépiskolát végeztem, de más utat választottam magamnak, mert nem vagyok túl gyakorlatias – egy konnektort sem bírok megszerelni. Tudtam magamról, hogy erre nem vagyok képes, inkább szellemi munkára vágytam. Megtetszett a meteorológia, mint észlelés, illetve maga a szakma is elkezdett foglalkoztatni, végül úgy gondoltam, megpróbálkozom a meteorológia szakkal. Szüleim indítottak el ezen a pályán, mondták, ha érdeklődöm iránta, próbáljam meg. Igaz a matematikát, fizikát nem szerettem és nem voltam benne otthonos, de most, hogy elvégeztem az egyetemet, megkaptam a választ a légkör matematikai, fizikai felépítését illetően. Én tudtam, mire keresek választ, azonban a hallgatók többsége még a kérdést sem tudja feltenni. A televíziós szereplés nem volt a tervek között, csupán álomként foglalkoztatott. A Hír TV az egyetemen keresett meteorológus-hallgatókat 2003-ban, első körben bekerültem, ami nyilvánvalóan a tájszólásomnak volt köszönhető. Nekem addig jó, amíg ez különlegességnek számít Magyarországon.

Index: – Hol mutatkozik meg az öt év egyetem egy amatőrrel szemben?

RA: – Ha az én esetemet nézzük, akkor sehol. Nem vagyok okosabb, mit az itt jelenlévők közül bárki. Talán jobban belelátok az időjárás fizikai, matematikai hátterébe, s felveszek egyfajta egzakt szemléletet, amivel könnyebb megérteni a jelenségeket. Ritkán vallja be az ember, de rengeteget tanultam a szabadegyetem előadásait figyelve.

Index: – Melyik a kedvenc évszakod?

RA: – Szeretek kerékpározni, emiatt egyértelműen a nyarat említeném – a telet nagyon nem szeretem. Zavartalan napsütés, gyenge szél, illetve 25 fok körüli hőmérséklet… – ezt imádom. De ha kerékpározásra alkalmatlan az időjárás, akkor romoljon el rendesen. Legyen benne erős szél, jó sok csapadék, tele legyen izgalommal, extrémitásokkal. Ha már télnek kell lennie, akkor pedig legyen -40 fok, 50 centi hóval, hófúvással.

folyt.köv.