Korniss Dezső (1908-1984) sok helyen sokféle technikával alkotott, mikor hol engedték érvényesülni. Csók István és Vaszary János voltak mesterei, tanított az Iparművészeti Főiskolán, majd 1949 után hat évig bábfestésből és kereskedelmi plakátok színezéséből élt, később dolgozott a Pannónia Filmstúdióban is.

Természetesen kenyérkeresés közben folyamatosan fest. 1935-től programszerűen gyűjti a népművészeti, építészeti motívumokat Szentendrén és Szigetmonostoron, ezeket felhasználja később festményein, 1945-től készíti konstruktív szellemű figurativitással jellemezhető képeit és expresszív, prekalligrafikus megoldásokat tartalmazó műveit. 1956-62 között készülnek nagyméretű zománckalligráfiái, 1963-68 között érdeklődése a kollázs és az animációs film felé fordul. Utolsó alkotói periódusában, 1968-tól a geometrikus absztrakció jegyében dolgozik, mértani formákat használ és végsőre egyszerűsített jeleket analizál.

Szinte kivétel nélkül főművekkel találkozhatunk a kiállításon, az alkotó különböző korszakaiból. Mindre egyaránt jellemző az egyszerű, tiszta formák használata, az erős kontrasztok kedvelése. Rablók III. (1977) című képe például fekete alapon vörössel „írt” képlet, leginkább magyar hímzésmintára emlékeztető, azokból elvont és metamorfózison átesett formák láthatóak rajta, melyek akár rablókra is emlékeztethetnek, de az élesen elváló két szín és a motívumok miatt asszociálhatunk a betyárvilág ruháira is belőle… Mint a példa is bizonyítja, a képek nagy részénél ki-ki szabadon dönthet, hogy a műveken egymás mellé került motívumok sokaságából mit olvas ki. Sokat segíthet a kép címe is, hiszen anélkül értelmezhetetlen sok esetben.

Az Együgyűek című művön (1949) két madárszerű alak, egy magas, sovány és egy kicsi, kövér „beszélget” egymással. A háttér sárga, az alakok mályvaszínű-fekete-bordó-kék keverékek. Mindkettő madárra emlékeztető volta miatt fensőbbséges, önmaga fontosságától eltelt képet sugároz, mintha két buta, korlátolt ember fontos dolgokról vitatkozna az utcán.

Szerettem még a Sex (1968) című képet még, melyen egy ágyút formázó férfi nemi szerv és egy tulipánt formázó női nemi szerv látható, piros-fekete-rózsaszín színekkel, szimbólummá formálva a nemek örök harcát.

Pataki Gábor írja a kiállításról szóló prospektusban, hogy „E figurák jellegére, arányaira, a velük benépesített jelenetekre nincs racionális magyarázat. Mitológiai töredékek, biológiai eredetű alakzatok, szervetlen struktúrák gyúródnak össze groteszkül félelmes metamorfózisokká, furcsa, autonóm rés nélküli tárgyakká, melyek kövek közé préselt zárványok módjára tudósítanak egy hajdanvolt kultúra töredékes emlékeiről”. Ezekből az emlékekből, préselt levelekből kaphatunk ízelítőt, ha ellátogatunk a Modern Képtár – Vass László Gyűjteményébe szeptember 30-ig.