A XXI. század elején számos olyan környezetünket károsító tényezővel kellett szembenéznünk melyek azt sejtetik, hogy a természet ökológiai egyensúlya visszafordíthatatlanul felborult.

Egyre több tudós foglalkozik azzal, hogy értelmezze a természet „körforgását”, és lehetőséget találjon arra, hogy a „megújuló” természeti folyamatok irányába terelje az emberi cselekvéseket. A szándék nemes és jövőbe mutató. Az egyes tudományterületek művelői szinte fantasztikus tervekkel és ötletekkel állnak elő, amelyek első olvasatra vagy ránézésre megvalósíthatónak tűnhetnek. A részterületi tudományos gondolkodásnak és tervezésnek azonban van egy nagy hibája, ez nem más, mint az, hogy a részprogramokat nem értelmezik teljes összefüggésükben. Egy megvalósíthatósági program már a kezdeteknél is csorbát szenvedhet, ha azt nem interdiszciplináris szemlélettel közelítik.

Napjainkban a fenntartható fejlődést mint a gazdaság részét sorolják előtérbe. A tervek nem veszik figyelembe azt a száraz tényt, hogy a mai gazdasági fejlődés a jövő biológiai egyensúlyának felborulásához vezethet. Tudomásul kell venni, hogy az ökölógiai folyamatok a természet törvényei szerint zajlanak. Számos kísérlettel akarták bizonyítani, hogy az ember a természet fölé tud emelkedni. Utólag megvizsgálva ezeket a sokszor gigantikus erőfeszítésekkel elvégzett munkákat, utólag bebizonyosodott, hogy szinte mindegyik katasztrófába fulladt. A folyók folyását nem tudták megfordítani, hazánkban nincsenek ringó gyapotmezők, és citromligeteinkről sem vagyunk híresek. Ezek a meddő kísérletek viszont sok esetben súlyos nyomot hagytak a közvetlen, és sok esetben a globális környezetben.

A Palatinus írásokban és dokumentumokban minden esetben szerepelnek azok az állítások, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy a világban kialakult aránytalan többlettermelés károsítja a természetet, és visszafordíthatatlan folyamatokat indít el. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Földünkön élő közel 6,3 milliárd ember a javakból nem részesül egyenlően. A „fenntartható (gazdasági) fejlődés” az elosztási arányokat sajátosan értelmezi. Tényszerűen kell megállapítani, hogy az egyoldalú gazdasági növekedés egyre nagyobb néprétegeket szorít a létminimum határára, miközben a véges földi nyersanyagkészleteinket napról-napra drasztikusan fogyasztja, és értelmetlenül pocsékolja.

A Palatinus elemzések komplex módon vizsgálják a múlt és a jelen földi élet alakulásait. A feltáró munkák azt vélelmezik, hogy jövőnk sorsa bizonytalan. Megállapítható az is, hogy a földi élet nagy veszélyben van. A Palatinus elemzések az általánosságon túl minden esetben a napi aktualitásokat, híreket, eseményeket, folyamatokat stb. is beillesztik a generális programelemzésbe.

A 2006. év első felében sok olyan esemény történt, melyek környezetre gyakorolt hatásai felgyorsíthatják az ökölógiai katasztrófákat.

A Palatinus elemzések folyamatosan figyelemmel kísérik Kína, India, Pakisztán gazdasági fejlődését. A nagy kérdés az, hogy a gazdasági fejlődésüket milyen áron tudják megvalósítani. Minden esetben arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy Kína a „gazdasági háború” frontján nagy veszélybe sodorja önmagát, környezetét és az sem kizárható, hogy a világot. Véleményünkkel nagyon sok esetben magunkra maradtunk, és meddő okoskodásnak tartották elemzéseinket.

Az elmúlt hetekben adták hírül, hogy Lester Brown egy átfogó munkában azt vélelmezi, hogy a környezet fenntarthatatlansága jelen van korunkban és ebben a műben Kína „fenntarthatatlan fejlődéséről” is ír. A palatinuszi gondolatokkal azonos módon azt állítja továbbiakban, hogy számításai és elemzései alapján az emberiség napjainkban olyan gazdasági pályán halad, amely fenntarthatatlan, és az a gazdasági összeomláshoz vezethet. Megállapításait (saját megítélésünk szerint is) arra alapozza, hogy nincs elegendő természeti és környezeti erőforrás a világon ahhoz, hogy Kína, India és a többi fejlődő ország a gazdasági nagyhatalmak fogyasztási termelési szokásait elérje. A gazdasági növekedés nem átgondolt erőltetése esetében vélelmezhető az ökológiai katasztrófa, ami emberi tragédiák folyamatát eredményezi, és ezzel a szociális összeomlásnak is nagy az esélye. Érdemes idézni azt a részt Brown művéből, amit számos tudományos folyóirat is idéz.

„A fosszilis üzemanyagra épülő, autóközpontú, hulladéktermelő gazdaság nem járható út a fejlődő országok számára, pedig ezek szintén az „amerikai álmot” álmodják.”

írta:
Szacsky Mihály

folyt. köv.