„Bár nem olvastam, de az róla a véleményem…”

- gondolatok polgármesterünk újabb blogbejegyzéséről -

Olvasom Dióssy László polgármester úr blogjának újabb bejegyzését , melyben a Veszprém Indexen megjelent írás hozzászólásaira reflektál. És gondolkodom. Avagy csak úgy járnak a gondolatok a fejemben. A „liberalis reakciorol”, a „meltany”talanságról, az „egyoldalu ledorongolo kritika”ról. És a hitelességről.

„Nem szoktam az Indexet olvasgatni” – indítja bejegyzését Dióssy László. Akkor – felteszem a kérdést – korábbi bejegyzésében miért, mi alapján véleményezte a Veszprém Indexen megjelenő kritikákat? Mivel nem vagyok táltos, a választ sem tudom. Csak eszembe jut egy régi történet, egy barátomról, aki a kollokviumra nem olvasott el minden kötelező olvasmányt, és az „Önnek mi a véleménye erről és erről a könyvről” kérdésre az alábbi választ adta: „Bár a könyvet nem olvastam, de az róla a véleményem…” Talán Dióssy Lászlónak is így kellett volna felvezetni a Veszprém Index „verforralo modon” fitymáló kritikáiról szóló korábbi bejegyzését. Egész más hangsúlyt kapott volna a „véleménye”.

„Az a meltanytalan ha a sajat blogomban le merek irni ket kritikus mondatot egy helyi mediummal kapcsolatban es erre rogton ezerrel lonek.Ez aztan tenyleg liberalis reakcio.” – írja Dióssy László. Azt hiszem, teljesen igaz és helyénvaló az idézet második mondata. A Veszprém Index teret ad a szabad olvasói véleményeknek – ez volt a célunk a hozzászólás rovattal. Tetszik, nem tetszik, vannak olyan témák és írások, amelyek megmozgatják olvasóközönségünk egy részét, és többen leírják véleményüket. Azt tudni kell, hogy a szerkesztőség csak abban az esetben nyúl bele hozzászólásokba, ha azok a személyiségi jogokat, avagy a jóízlést sértik. Arról már nem tehetünk, ha politikai pártállástól függetlenül a legtöbb olvasónknak nagyjából hasonló a véleménye egy kérdésről. Nekünk mindegy is. Írják csak meg ide, erre az oldalra – ez valóban liberális reakció.

„EZ A SAJAT VELEMENYEM, nem a Polgarmesteri Hivatal,vagy az Önkormanyzat hivatalos allasfoglalasa az Indexet minositve.” – folytatja Dióssy László. Épp így gondoltuk mi is: Dióssy László veszprémi polgármester úgy látja, hogy az Index Veszprém „gardaja onkormanyzatellenes”. Hogy ez nem hivatalos állásfoglalás? Vajon mi lenne akkor, ha Gyurcsány Ferenc saját blogjában leírná, hogy Jan Slota egy magyarellenes szélsőjobboldali politikus, aki fasiszta eszméket vall? A Szlovák Kormány vajon mit lépne ebben az ügyben? Talán leülnének egy kellemes délutáni sörre Jannal, és elbeszélgetnének arról, hogy milyen érdekes magánvéleményei vannak Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöknek? Azt hiszem, nem.

„Erzelmileg azert erintett meg a dolog,mert az Unnepi Jatekokat kicsit a sajat gyermekemnek is erzem.” Elhiszem, hogy Dióssy László polgármester úr saját gyermekeként szereti a Veszprémi Ünnepi Játékokat. Szeresse is. De ne legyen elfogult. A jó szülő a saját gyermekével sem az.

Azt már kevésbe értem, hogy az „Erzelmileg azert erintett meg a dolog” félmondat mire vonatkozik. A Veszprém Indexen megjelent VÜJ kritikákra, vagy a hozzászólásokra. A kritikáink nem ledorongolni akarták az Ünnepi Játékok rendezvényeit, hadd idézzek csak egy sort egyik „legélesebb” írásunkból : (A Veszprémi Ünnepi Jákékok…) „Mindent összevetve mégis jobb annál, mintha nem lenne, így hát annak drukkolok, hogy a következő évben folytatódjon, jobb időjárással és legalább ekkora, vagy még nagyobb nevekkel.” A hozzászólások pedig nem igazán az Ünnepi Játékokról szóltak, hanem Dióssy László megnyilatkozásáról, személyéről, véleményéről – nem az Ünnepi Játékok létrehozásában nyújtott erőfeszítéseiről.

A „Mindenesetre tanulsagos volt erre a kis blogszosszenetre torteno reakcio.” – bejegyzéssel teljesen egyetértek. Valóban az volt. Úgy látszik, akadnak olyan emberek, akik képesek megfogalmazni véleményüket. Emellett veszik a fáradtságot, és le is írják azt. Ez tanulságos annak, akiről, akihez szólnak a vélemények, és tanulságos nekünk, a Veszprém Index munkatársainak, mert időszakosan megerősíthet minket abban, hogy van értelme annak, amit csinálunk.

Rovat: