Egyik nap jön a másik után. Kicsit összefolynak az események. Ami biztos, hogy vannak szekuritisek, meg bazárosok, lehet enni meg inni is a programok között. Meg ahogy a South Parkban hallottam, eredeti valósághű sorbanállás-szimulátor is üzemel a Szigeten.

A sátorozást nem nekem találták ki, így a közeli Márton Áron Szakkollégiumban szállok meg éjszakánként, ezért minden nap át kell vergődnöm magam a biztonsági kordonon, ha a Hajógyári-szigetre jövök. Az első akadály már jóval a bejárat előtt jelentkezik, hiszen több százan érkeznek folyamatosan a HÉV-vel. Haladni az árral, ez a jelszó. A zebránál rendőrök irányítják a forgalmat, de néha csak bohóckodnak, mert irányítani nem tudnak, az megy át az úton, aki akar.

A Szigetre vezető híd bejáratánál ellenőrzik a karszalagot, majd pár méterrel arrébb a csomagokban keresnek olyan termékeket, amit – elvileg – nem lehet a sziget területére bevinni: alkohol, kábítószer, üdítő. Bár ez utóbbi esetében néha kivételt tesznek, de karton ásványvizet például nem lehet behozni. A minap egy találékony német kb. 10 liter bort próbált behozni zacskóban. Az mégse flakon – gondolta. Vegye meg mindenki a helyszínen. Fél liter kóla 250 forint, korsó csapolt sör 320, dobozban 350 pénzt kóstál. Szabott árak vannak, ettől senki nem térhet el – még a gazdaságos termékeiről híres szupermarket sem. De ihatunk koktélokat is, ha kedvünk tartja, vödörben cipelhetjük a színpadok között a piát. Ez egyébként 2200-3300 forintba kerül.

Ha megéheztünk, számtalan lehetőség adódik ennek csillapítására. Az olcsóbbnak számító hamburger, hot-dog 350 forint körül kapható, de grill, valamint főzelékfaló is a rendelkezésünkre áll, ha valaki nem bír elszakadni a házias ízektől. Ha egy ezrest szánunk étkezésre, akkor már nem maradunk éhen. A Sziget szenzációja egyébként a lávakövön sült virsli, amit kiflibe gyömöszölnek (értsd: hot-dog), majd kedvünkre megpakolhatjuk savanyúsággal, zöldséggel, a végén pedig kulimásszal. Különböző népek konyhája is megtalálható a Szigeten, így például akár venezuelai, thai, görög vagy szerb ételt is fogyaszthatunk. Elvileg leves is van a Maggi sátornál, de még soha nem kaptam, mindig elfogyott, mire odaértem, függetlenül attól, hogy a nap melyik szakában vagyunk. Az eladó hölgy a sört ajánlotta helyette, de abban meg bután néznek ki az óriás grízgombócok.

Ha jóllaktunk, jöhet a desszert. Például apró golyócskák formájában, ami tulajdonképpen fagylalt, amit baseball-sapkában szervíroznak. Még nem jöttem rá, miért ez az összefüggés.

Ha még marad pénzünk, több tucat bazár áll a rendelkezésünkre, hogy megszabaduljunk tőle. Vehetünk mókás feliratú pólókat, ilyen-olyan nyakláncokat, fülbevalókat, valamint kitűzőket, és még hosszan sorolhatnám. Egy eladótól megtudom, napi 60 ezer forint négyzetméterenkét a terület bérlése, ehhez jön az autóbehajtási engedély, valamint a hetijegy megvásárlása. A legtöbb vásárló a fesztivál utolsó napján várható, főleg a németek vesznek meg ilyenkor mindent – árulta el.

Az elmúlt napokban a sorban állást gyakoroltam. Erre az egyik legjobb helyszín egy 30 méter magas kólaautomata. Az egy órás várakozást követően magunk is kólává válhatunk, a Coke reklámból jól ismert módon vonulhatunk végig a szerkezet belsejében, kólát palackozhatunk, felcímkézhetjük saját arcképünkkel ellátott matricával, majd kigurulhatunk az erre kialakított nyíláson.

A másik biztos hely, ahol garantált a hosszú sor, a Luminárium. A Levity II. névre keresztelt 800 négyzetméteren elterülő lufilabirintus vonzza az embereket. A több mint két órás várakozást követően színes buborékok, alagutak, termek hálózatában találtam magam. Alkalmas hely a szem tornáztatására, vagy éppen relaxálásra.

A nap zárásaként újabb kisebb séta a szállásig, a kulturált zuhanyzásig. A kijárattól pár méterre azonban ismét akadályba ütközöm, többen érdeklődnek, napi jegyem van-e. Néhányan úgy próbálnak bejutni, hogy a hazafelé tartóktól elkérik, levágatják a belépő szalagot, majd felragasztják maguknak. Egy fiatalembertől meg is kérdezem, mekkora a lebukás esélye. Azt mondja, nem számít, egy próbát megér. Ő tudja. Bár én inkább nem kötekednék az In-kal-osokkal. Egyik nap csak egy lépéssel mentem arrébb, mint ahogy ő azt gondolta, és máris megragadta a pulcsim, hogy ne merjek tovább menni. Egy másik meg vitát nem tűrően mutatta az irányt, amikor a bejáratnál begyűjtött palackokat szerettem volna lefotózni. Emberséges gép módjára végzik dolgukat, de nem ismernek se Istent, se embert, se Press-karszalagot.