Napi kétszáz program, de nem találom a helyem. Talán, mert nem vagyok rajongó típus, így egyik előadás, koncert, beszélgetés se köt le igazán. Így marad a mászkálás, közben látok verekedést, ájulást, füvet… Valamint több tízezer önfeledten szórakozó embert.

A szervezők 65 ezer látogatóban maximálták a Szigeten tartózkodók számát, azonban néha az az érzésem, hogy mind velem szembe jön. Tovább rontja ezt az érzést, hogy gyakran jönnek autók, motorok, robogók, amik bizonyára valami jó cél érdekében közlekednek.

Egy fiatal, angolul beszélő srác érdeklődik, van-e nálam extasy. Csak Algopyrin volt nálam, így tovább állt. Ehhez kapcsolódóan elmondható, füves cigi bőven akad a szigeten, azonban ezeket nem eladásra, inkább saját felhasználásra csempészik be az emberek, hogy minél jobban érezzék magukat.

Persze a többség ehhez alkoholt – ezen belül sört – használ. Egy kiállítás keretén belül arra is választ kaptam, hogyan lesz a komlóból folyékony kenyér. A végén egy teszt segítségével azonnal megtudhatjuk, mennyit sikerült ebből elsajátítani, az ügyesek egy üveg sörrel gazdagodhatnak. Én csak söralátétet kaptam…

A Sziget legnagyobb érdeklődéssel kísért helyszíne természetesen a Nagyszínpad. Naponta négy csapat koncertezik itt délután fél öt és este 11 óra között. A rendezvény egy hete alatt többek között Franz Ferdinand, Jovanotti, a Scissor Sisters, a Radiohaid, a The Rasmus, a Placebo, vagy éppen a Prodigy lép fel. Kora este a magyar előadók kapnak szereplési lehetőséget a sziget közepén, az érdeklődőket egyebek mellett a Kispál és a borz, a Tankcsapda várja, de Sub Bass Monster is fellép. Meglehetősen sáros talaj várta volna a szigetlakókat az augusztus 9-i nyitás napján, ezért a szervezők műanyag lapokat helyeztek el több száz méteren keresztül, illetve homokot szórtak ki a legkritikusabb területekre. A homok hátránya azonban a vele járó por, előnye viszont, hogy lehet várat építeni, ahogy ezt tapasztaltam.

A Szigeten tartózkodás nem jelenti azt, hogy elzárnak minket a külvilágtól. Több internetezési hely is biztosított, illetve a Press/Szó jelzetű sátorban a magyar piacon megtalálható legtöbb heti-, illetve napilap megtalálható. Egyebek mellett a Napló is kezembe került, de a Garfield-ot is szívesen forgattam.

Ebből a sátorból jöttem ki az egyik este, amikor egy negyvenes éveiben járó pár esett egymásnak. Pontosabban a férfi ütötte, verte az asszonyt, aki valamilyen furcsa ösztöntől vezérelve nem a biztonságot adó lámpák, hanem a fák sötét árnyéka felé vette az irányt. Egy ájulásnak is szemtanúja voltam az első napokban. Ez azonban nem valami vad zenekar koncertjén esett meg, hanem a Hócipő színpadánál, ahol éppen Litkai Gergely igyekezett szórakoztatni. Ennyire nincs rossz humora…