A választások után azt írtam, szeretném látni, hogy a győztes koalíció betartja az ígéreteit. SZDSZ-függő ismerősöm szerint rosszindulatú voltam. Ő már tudta, nem tartják be az ígéreteket, mert nem tudják. Én most szembesülök vele hétről-hétre. Amint hallgatom az újabbnál újabb, reformnak nevezett elvonásokat, nem tudom, mit tegyek. Sztoikus filozófiát olvassak vagy a Molotov-koktél receptjét?

Nem akarom szebben megfogalmazni, mert szerintem így a legkifejezőbb: szarul érzem magam. Úgy érzem, hülyének néznek. A választásokon győztes MSZP, SZDSZ koalíció megmagyarázza nekem, hogy amikor a lendületes gazdaságról és egy új Magyarországról beszéltek a választások alatt, akkor a most bevezetendő újfajta adókra, tandíjra, növekvő óraszámokra gondoltak. Én nem. És a családom jelentős része sem, akik évek óta stabil MSZP szavazók. Velem együtt sokan csalódottnak érzik magukat.

Két lehetőség van. Egyik, hogy a kormány tagjai teljes jószándékkal hittek abban, hogy jobb helyzetben van az ország, és amit ígértek a programban, az gyorsan bevezethető. Ha ez így van, akkor nem értenek a szakmájukhoz, ultrabénák. Ebben az esetben én egy betéti társaságot sem bíznék rájuk, nem egy országot! Ha nincs így, akkor tudatos félrevezetésről van szó, vagyis szembehazudták a választóikat. Ez a súlyosabb eset. A hazai médiaélet egyik csúcsszereplője, Havas Henrik szemrebbenés nélkül mondja: persze, nem mondtak igazat, hisz politikusok. Én nem vagyok ilyen megbocsátó, én még hiszek, vagyis hinni akarok abban, hogy a politikusok értem dolgoznak, az országért, és a sikeres munka, együttműködés alapja az őszinteség. Aki nem tartja be az adott szavát, aki vét a szabályok ellen, az kikerül a klubból, az nem úriember többé. Ezt csak egy hatékony civil, értelmiségi kontroll, értékteremtő és értékmegtartó közeg tudja garantálni. Az elkövetkező hónapokban kiderül, van-e ilyen Magyarországon, vagy nincs.

Miután túltettem magam a fenti morális problémán, meghallgattam a reformokat. Ezzel az a problémám, hogy nem mindegyiket látom reformnak, illetve nem látom a megoldást. Számomra az a reform, ha egy adott területet gyökeresen megváltoztatunk, és ennek hatására az a terület jobb anyagi, szakmai helyzetbe kerül. A közigazgatásnál, államreformnál még látok előremutató változásokat, de az adózás és az oktatás területén nem. Miért lesz erősebb, jobban termelő a gazdaság, ha halálra adóztatják? Miért a középosztályra kell zúdítani az adók oroszlánrészét? Nem vagyok közgazdász, de úgy gondolom, akkor fejlődik a gazdaság, ha tiszta, átlátható viszonyok között elfogadható szinten ténylegesen adózik. Az embereknek több pénzük marad, és azt költhetik színházra, könyvekre, utazásra, szórakozásra, lakásvásárlásra. Így erősödik a kis- és középvállalkozói réteg, ami azért fontos, mert ők nem települnek át Kínába vagy Romániába az olcsóbb munkaerő miatt. Az oktatási reformban azt nem értem, ha egy tanár többet dolgozik, a felsőoktatási hallgató támogatást fizet, attól hogyan lesz jobb a problémákkal küzdő oktatás? Ez pénzelvonás, semmi más. A poén az, hogy mindenki elismeri, a sikeres jövő záloga a sikeres, versenyképes oktatás. Ehhez azonban valós reformok kellenek!

Nincs bizalom, nincs elfogadható program, és sajnos nincs megfelelő miniszteri gárda. Hiszen az elmúlt kormányzat megbukott vagy végig működő tagjait láthatjuk a jelenlegi kabinetben. Mitől lettek jobb szakemberek, nem tudom.

Sok kérdés, sok moralizálás, kevés biztató jel.
Mit tegyen az ember ebben a helyzetben? Zárkózón be, építsen kőfalat, és azon belül óvja, ápolja a kertjét? Akkor kilép a társadalomból, kilép a közösségből. Ez nem demokratikus magatartás.

Menjen ki az utcára, tüntessen? Bármilyen furcsa, ez demokratikus magatartás. Gondoljunk csak Franciaországra, a forradalmak városára, Párizsra. Ott nemcsak tüntetni, hanem keményen harcolni is szoktak az emberek, ha úgy érzik, jogaik csorbultak.

Én azt gondolom, mondjuk ki, ne nézzenek hülyének minket, nekünk szükségünk van az őszinte, egyenes politizálásra! Saját környezetünkben teremtsük meg a pártpolitikától független civil-értelmiségi köröket, melyeknek szava idővel egyre erősebb, egyre meghatározóbb lesz.