Vízitúrázni jó. A rekkenő nyári melegben aktívan tölthetjük el szabadságunkat a vízparton, a hűsítő habokba lógázva lábunkat a kenuból. A következő gondolatok gyakorlott vízitúrázóknak már ismertek lesznek. A kezdőknek meg hasznosak.

Szervezés:
Lehetőleg hagyjunk mindent az utolsó pillanatra. Értve ez alatt a résztvevők létszámát, ezzel összefüggésben a bérlendő kenuk számát is. Még jobb a helyzet, ha nincs állandó internetelérhetőségünk, így napjában rengeteg telefont bonyolíthatunk le az egyes résztvevők és az általuk befizetendő előleg után kajtatva. További remek pillanatokra ad lehetőséget, ha ismerőseink ismerősei is jönnek, akiknek még véletlenül sem tudjuk semmilyen elérhetőségét, kedves ismerőseink meg elfelejtenek tájékoztatni minket arról, hogy az ő kedves ismerőseik mégis meggondolták magukat, és nem jönnek.

Az odaút:
Utazzunk a túra helyszínére Budapest érintése nélkül. Garantált a már szinte elvárható buszlerobbanás, így a csatlakozások lekésése. Mindez még érdekesebb lehet, ha egy hétköznap, munka után indulunk, amikor egy járat késése, kimaradása esetén a helyszín megközelítése is lehetetlenné válhat. Bízzunk továbbá többéves emlékeinkben, ami megszépíti és rövidíti a vasútállomástól a folyóig tartó másfél órás sétát – akár annak egyhatodára.

Az első sátorban töltött éjjel:
Felejtsük el, hogy a sátor felállítása előtt kavicstalanítsuk a helyszínt. Ez segíthet abban, hogy még véletlenül se pihenjünk rá az előttünk álló megpróbáltatásokra. Továbbá ne is gondoljunk arra, hogy egyeztessük előre a sátorban velünk lakóval, hogy mi este nem zuhanyzunk. Így társunk szaglászhat és fintoroghat, majd reggel még boldogabban veheti tudomásul a természetes vizekben történő hajnali megmártózáshoz fűződő régi szerelmünket. Az aktív szúnyogirtó-használat nemcsak testünk szabad bőrfelületein, de egész ruházatunkon tovább növelheti természetes testszagunkat, szintén partnerünk nagy örömére. Ha van kisebb testvérünk, akit még romlatlannak gondolunk, osszuk be bátran alkoholizáló és minden dolgot elszívó barátunk mellé egy sátorba. Ha ez megtörtént, kezdhetünk aggódni, még kellemesebbé téve nyári pihenésünket.

Az evezés:
Semmiképpen se tanuljunk hibáinkból. Ha a múltkor majdnem borultunk a kenuk összekapcsolása, és ily módon azok irányíthatatlanná válása miatt, akkor ezúttal is kövessünk el ezt a felelősségteljes baklövést. A majdani borulás és a veszteségek maximalizálása érdekében hagyjuk értékeinket elöl, becsomagolatlanul. Kössünk magunkra minél több fityegő izét, hogy abba is belekaphasson a sodrás, ezáltal bennünket is közvetlen életveszélybe sodorhasson. A mentőmellényt is elsősorban a kenu padjain, fenekünk alatt tartsuk, testünkön még véletlenül se. Hiszen jól úszunk, vagy mi.

A borulás:
A túra legszebb része. Ha van hozzátartozónk, akkor veszítsük szem elől, hogy több órán át aggódhassunk, vajon él-e egyáltalán a kis pöcsös. Kedvesünk lábát lehetőleg helyezzük a száz kilós kenu (plusz a belekerült víz) és a borulást okozó rönk közé. Nem várt színekben pompázhat ezután a mondott testrész, az emberi test végtelen csodáit emígy prezentálván. A horzsolás legyen legalább fél centi mély, s még jobb, ha testhajlatban van, garantálva, hogy azon a nyáron máshová még véletlenül se mehessünk „aktívpihenni”. Ha nagy nehezen partra evickéltünk volna, vágjunk keresztül learatott búzamezőkön mezítláb, esetleg sétálgassunk kicsit a forró aszfalton félmeztelenül, véresen a közeli kisvárosban, így vegyük igénybe a már amúgy is megviselt lábakat.

A továbbiakra:
Kutyaharapást szőrivel. Amennyiben még mindig lelkesek lennénk a vízitúrát illetően, úgy gondolkodván, hogy a kellemetlen emlékeket csak kellemessel lehet feledtetni, kerüljünk viharba és jégesőbe. Ha ez megvan, kössünk ki egy kanyar külső íven – gyengébbek kedvéért a sodorvonalban, ahol az erős áramlás következtében a legmélyebb a víz – majd sétáljunk párszáz métert szigorúan mezítláb a dús aljnövényzetben. Esetleg még fázzunk is meg, hogy minden stimmeljen.

Ha minden pontot betartottunk, akkor egy igazán kellemes nyári élménnyel gazdagodhatunk. Jó szórakozást hozzá!