Szakmai berkekben nem mindenki nézi jó szemmel, hogy néhányan azért válnak ismertté, mert a Megasztárban szerepelnek, míg másoknak több évi próbálkozás után sem sikerül lemezt kiadniuk. Széles Izabella a tehetségkutató harmadik sorozatában elsőként hagyta el a döntőt. A veszprémi koncert előtt többek között arról érdeklődtünk, mit kapott a versenytől, mihez kezd vele.

Index: – Milyen reményekkel érkeztél a Megasztár meghallgatásra?

Széles Izabella: – Először abban sem reménykedtem, hogy a legjobb 50 közé kerülök, az elődöntőben már elégedett voltam magammal, hiszen szerepelhettem a tévében. Az ember ilyenkor már természetesen szeretne minél tovább jutni. Nem éreztem, hogy fel lennék készülve arra, hogy nyerjek, de jobb lett volna nem elsőnek kiesni a döntőben. Így alakult, az első koncepciót nem nekem találták ki, nem az én stílusom volt. Mivel csak néhány éve kezdtem el foglalkozni az énekléssel, nem tudtam a rendelkezésre álló egy hét alatt megbirkózni a feladattal, amit a Hungária-est állított elém. Nagyon ritkán hallgattam őket, nehéz volt megfelelő számot választani.

Index: – Milyen célt tűztél ki magadnak később?

SzI: – Ügyes legyek, s legalább a döntő feléig eljussak. Végül nem így alakult, nem volt elég időm bizonyítani, nem mutathattam meg, mit is tudok igazából. A nyári turnék alkalmával gyakran elmondják a rajongók, örömmel hallgattak a döntő során, amikor másokkal énekeltem együtt, sajnálják, hogy kiestem.

Index: – Senki nem szeretett volna elsőnek kiesni.

SzI: – Így van, de ez elkerülhetetlen volt.

Index: – Ha nem Hungáriával kezdődik a döntő?

SzI: – Akkor talán több esélyem lett volna a továbbjutásra, de nem érdemes ezzel foglalkozni. Az a fontos, hogy a nyári koncertekre mind tiszta lappal érkezünk, most dől el igazán, ki tud fennmaradni. Reméljük, mindnyájan.

Index: – Ki választotta ki a számokat?

SzI: – Már a legelején megvolt a koncepció, melyek azok a számok, amelyek tetszenének a későbbiek folyamán, de végül közösen Novák Péterrel döntöttük el, ki mit énekel. A következő dalom egyébként a Eurythmics-től a Sweet Dreams lett volna.

Index: – Nem laktál sokáig a Megasztár-házban. Tartottad a kapcsolatot a döntősökkel a kiesésed után is?

SzI: – Persze, néha meg is látogattam őket, keddenként pedig együtt léptünk fel egy fővárosi klubban. Nagyon szurkoltam Magdinak, szerettem a hangját. Angélának pedig az előadásmódja tetszett rettenetesen, jól adja el magát a színpadon. Baktai Anikóval egy duettet is énekelek a koncertek alkalmával, amit nagyon élvezek, de Bíborkával is nagyon jól összebarátkoztam, és később a többiekkel is jó kapcsolatot építettem ki.

Index: – Figyelemmel kísérted a műsort?

SzI: – Minden héten megsirattam az aktuális kiesőt. Szívesen láttam volna az egész csapatot hétről hétre, de valakinek ki kellett esni. Gyakran énekeltem együtt velük a búcsúdalt.

Index: –Mit nyújtanak számodra a nyári koncertek?

SzI: – Nagyon vártam ezeket, hiszen újra tizenketten lehetünk. Nincs különösebb tétje a fellépéseknek, így stresszmentesen énekelhetünk. Természetesen ilyenkor is jól kell szerepelni, de nincs verseny, nincs rajtunk nyomás.

Index: – Összességében mit kaptál a Megasztártól?

SzI: – Sok mindent. Azt le kell szögezni, hogy így, civil emberként nagyon nehéz lenne elindulni, mint énekes. A verseny adott egy nagyon jó alapot, innentől már csak rajtunk múlik, hogy mit érünk el.

Index: – Gondolom, nem mindenki örül ennek.

SzI: – Szakmai berkekben azt mondják, nem nézi mindenki jó szemmel, de ez érthető is.

Index: – Milyen jövőt látsz magad előtt?

SzI: – Mint mindenki, szeretnék egy jó albumot. Reménykedem, még nem tudok biztosat mondani. Szerencsére sokan megkerestek, de még nem választottam. Szeptemberig biztosan mennek a nagykoncertek, azután kisebb csoportokban lépünk fel, ahogy hívogatnak minket.