Zokogó Majom a Gizella udvarban. Hegedű, citera, basszusgitár – ezek határozzák meg a hangzást, valamint a furcsán kanyargó dallamok és szövegek. Péntek Tamás, az együttes birkapásztora és frontembere válaszolt a Veszprém Index kitelepült szerkesztőségének kérdéseire.

- Miért ezt a zenét játszotok?

- Csupán annyiról van szó, hogy nem tudunk bonyolultabbat. Én például egy egri antikváriumban találtam ezt a gitárt, azóta játszom rajta. Nem tekintjük magunkat képzett zenészeknek. Vargha Tamás Bálint barátom írja a szövegeket, ő nem is zenél velünk, inkább irodalmár. Ketten kezdtünk együtt gondolkodni, zenélgetni, dolgozni, a többiek pedig csak úgy jöttek utána véletlenül. Számaink főként megzenésített szerepversek. Az ember beleképzeli magát más szerepébe. A Három Bátor Aviátor ciklusban például Saint-Exupéry, Josepf Beuys, vagy Herceg Odescalchi Miklós repülő hadnagy bőrébe bújunk, aki Hajdúböszörményből szállt fel 1944 júniusában, és gépe sosem tért vissza.

- Utcazenészek vagytok?

- Nem szoktunk utcazenélni. Most – hogy látom a többieket – úgy érzem, ezen a fesztiválon szólhatnánk akusztikusabban, túl sok motyót hoztunk. Pedig amúgy puritánabbak vagyunk.

- Honnan jöttetek?

- Székesfehérvárról, máshol fel sem léptünk igazán. Eddig csupán egyszer kaptunk komoly koncertlehetőséget Fehérváron, amúgy saját cuccal, kis pincékben zenélünk. Csak a dobos jött Miskolcról vendégzenélni, mert a mienk az El Caminót járja Spanyolországban.

- Hogy tetszik a fesztivál?

- Jó a közege az egésznek, bár egy kicsit sok a blues. Tudunk közösen is zenélgetni, bár a kollégiumban nincsenek annyian, inkább a városban dzsemmelünk – ma éjjel kettőtől hatig nyomtuk a Kossuth utcán. Persze ilyenkor egészen más dalokat játszunk, gyerekdalokat pl. – „fénnyel délcsikó, csavarogj fedetlen farkaslakás alatt…”.

- A „polgári” életben mit csinálsz?

- Birkapásztor vagyok a Vértes és a Bakony között, épp most rúgtak ki az egri főiskola kommunikáció-magyar szakáról.

- És mit csinál egy birkapásztor?

- Reggel kimegy ötkor, kitereli a juhokat, alszik egyet, aztán amikor jön a hőség, elviszi a birkákat delelni, kérődznek, sziesztáznak, és késő délután megint ugyanezt még egyszer. A birkapásztor meg közben zenél.

- Hol tanultál zenélni?

- Ötéves koromtól 18 éves koromig hegedültem. A klasszikus zene behatárolja az embert. Nehéz kitörni belőle. Engem továbbengedett, de meghatároz. Nálunk a basszusgitár játéka inkább csellófutamokhoz hasonlít. Az egyszerűség a lényeg. A harmónia és a diszharmónia aránya. Az, hogy ne menjen el csak az egyik irányába a hangzás, hanem legyen benne ciklikusság. Sok mindenhez hasonlítják a zenénket. A sokféle hangszer nélkül abszolút Cseh Tamás lenne, együtt viszont egész más. Igazából nem is tudom, kívülről hogyan szól – belül nagyon szép klasszikus zenét hallok.

- Mitől lehetne jobb ez a fesztivál?

- Nem rossz ez. Pláne magyarországi viszonylatban. Talán más művészeti ág is megjelenhetne benne, mint ahogyan az ilyesmi – mondjuk – egy avignoni színházi fesztiválon zajlik. Az összművészetiséget hiányolom itthon.

- Mennyit alszol az Utcazene alatt?

- Nekem amúgy is vannak alvásproblémáim. Ma pl. 3 órát aludtam. Az eddigi három nap alatt 13-at. Ebből jó néhányat a Jazz-színpad előtt.

- Hogyan tartod életben magad?

- Borral.

- Ha itt befejeződik a fesztivál, hogyan tovább?

- A Művészetek Völgyében lépünk fel 31-én. Valami Kultúrházban, a Godot Dumaszínház után éjjel 2-kor.


Kapcsolódó oldal: zokogomajom.kaotika.hu