Tizennégy év után válik meg a Petőfi Színháztól Koscsisák András, avagy Liliomfi, Dani kacsa, Baby Jon, Fred, Berci béka, Szíjártó (és még sorolhatnám). Városunkban marad, de már csak a Forrás Színház előadásaiban láthatjuk, jövőre háromban. Színjátszáshoz való kedve töretlen, de nehéz szívvel hagyja itt anyaszínházát. A Veszprém Indexnek életéről, a bekövetkezett változásokról mesélt. Keserédesen…

Index: – Hogyan kerültél kapcsolatba a Petőfi Színházzal?

Koscsisák András: – A középiskolai évek alatt – ’91-ben az akkori új igazgató, Vándorfi László felvette a kapcsolatot a megyei diákszínjátszókkal, mert csoportos szereplőket keresett a Jézus passióhoz, meg a sümegi várjátékhoz. Hozzánk is lejutott a hír Pápára, és mivel jó bulinak ígérkezett a dolog, ezért a színjátszó csoportunk egy emberként jelentkezett. Ha jól emlékszem két hét volt a próbaidő, ami alatt rengeteg fantasztikus embert (pl.: Madár K. Zoltánt, Fazekas Istvánt, Kőrösi Csabát, Rancsó Dezsőt, Benczédi Sándort…) ismertem meg, és rengeteg fantasztikus élményhez jutottam. Egyből szöveges szerepet kaptam: én voltam a hangadó a tömegből. Olyan fontos mondataim voltak, mint pl: „Méltó a halálra.” :o)) Vándorfi és Fazekas bíztatott, hogy ha befejezem a középiskolát, felvételizzek a stúdióba.

Index: – Hogyan telt a stúdiómunka?

KA: – Három évig jártunk a stúdióba, délelőtt próbák vagy órák voltak, este előadások. Olyan kitűnő tanárok tanítottak minket, mint Gőz István (pantomim és mozgástechnika), Lőrinc Katalin (balett), Kis T. Pista (akrobatika, színpadi vívás), Papp Márta (beszédtechnika). Az osztályfőnökünk pedig Sashalmi József volt. A három év alatt minden évben egy vizsgaelőadást kellett bemutatni, hogy látható legyen, mennyit fejlődtünk. Az igazgató döntött arról, megfelelt-e az elvárásoknak a diák, vagy sem. Az első vizsgaelőadásom egy zenés mesejáték volt: A pofon. Ebben összeesküvőt játszottam. Aztán a második évben Karinthy Frigyes Az emberke tragédiájában „Ádámka”-ként, majd harmadik évben Mrozek Nyílt tengeren című művében a „Középső hajótörött”-ként tettem sikeres vizsgát. Így a harmadik év után, mint gyakorlatos színész kerültem a színházhoz, húszévesen. Stúdióstársaim közül nem sokan maradtak a szakmában. A kapcsolat már réges-rég megszakadt közöttünk, és a Petőfi Színháznál 2006-ra csak én maradtam közülünk.

Index: – Hogyan lettél végül is színművész?

KA: – A Stúdió után két évvel jött egy újabb vizsga – a West Side Story-ban Baby Jont játszottam – ami a segédszínészi papírt hozta meg. Majd az utolsó vizsgámmal – a Liliomfival – 2000-ben nagybetűs színész lettem papíron is.

Index: – Mit jelentenek számodra az itt eltöltött évek?

KA: – Veszprémben remek alkotóközösség volt úgy tíz éve. Az elmúlt évek azonban nagyon zavarosra és viharosra sikeredtek, nagy volt a jövés-menés a színházban. A régi alkotóközösség felbomlott, és nem alakult ki „utánpótlás”. Rosszul érintett ez a dolog – persze bíztam abban, hogy az elküldöttekkel jó fog történni. Rengeteg tehetséges és jó képességű ember ment el Veszprémből, akik hosszú ideje játszottak itt, és akik már a város részei voltak. Megváltozott minden, lezárult egy korszak az életemben.

Index: – Hogyan éled meg a váltást?

KA: – Olyan jó emlékeim vannak Veszprémről! Itt nőttem fel, és ha visszagondolok arra az időszakra, mikor tele voltam ambícióval, akkor az álmom az volt, hogy itt legyek színész, mert olyan jól éreztem itt magam. Jó színészek, kollegák vettek körül, és jó előadások születtek. Akikkel együtt húztunk le hosszú éveket, és akiktől akartam, elbúcsúztam az Isten pénze utolsó előadásán… Tudod, tizennégy év után furcsa olyan indokkal elküldeni valakit, hogy: „alkalmatlan” erre a pályára…

Index: – Hogyan tovább?

KA: – Június 31-től a Forrás Színházban kezdek. Gergiánt fogom alakítani Gion Nándor A kárókatonák még nem jöttek vissza című regénye alapján készült színműben, majd az Áldott János zenés mesejátékban a címszereplőt, illetve Gogol Revizorjában Bobcsinszkij földbirtokost. Továbbra is Veszprémben fogok élni, mert nagyon szeretem ezt a várost. Rengeteg nagyon jó barátom van, akiket nagyon szeretek, és itt él és dolgozik a kedvesem is, aki rengeteget segít a mostani változások alatt.

Index: – Mit üzensz a Veszprém Index olvasóinak?

KA: – Köszönöm a nézők szeretetét, jól esik, amikor az utcán megállítanak pár bíztató mondatra. Üzenem, hogy ne pártoljanak el a színháztól, és ne hagyják veszni a Színházukat…!!!