Azt hiszem, egész héten erre a pillanatra vártam, nyúlok a távirányító felé – klikk! Feszül a 22 fiú a gyepen, szép sorban, hátranyalt sérók, klasszikus arcélek némi macsó beütéssel, és germán pillantások kis szláv adalékkal. Benito Archundia bíróspori jelt ad a dortmundi stadionban, és kezdődik a németek vesztét jelentő elődöntő.

Mindenki olasz bunkervédekezésre, a catanaccióra várt, de szerencsére mikor dobnák sutba a jól bevált taktikát az azurrik, ha nem a házigazdák ellen? Totti vezetésével az olasz válogatott – legnagyobb meglepetésemre – a saját kapujukhoz szorítja a németeket. Luca Toni és Giraldino az őrületbe kergeti a német védelmet, amely nem találja a labdát. Hiába, ez az itáliai gyorspasszos játék! A sokkoló nyomásnak meg is van az eredménye, az első korty sör után elnémulnak a hazai drukkerek, ugyanis a jobbra tolódó Del Piero kőkeményen középre lőtt labdáját Luca Toni csukafejessel küldi a még most is álmélkodó Mertesacker és Lehmann mellett a jobb felső sarokba. 6. perc! Itália vezet!

A német válogatott igyekszik összeszedni magát, mint Pistike a szétesett kiasutót, de a görcsös, fantázia nélküli támadások nem hoznak eredményt. Az olasz bekkek játszi könnyedséggel dobják vissza a labdákat a középpályára, ahol a ragazzik felszabadult, könnyed rövidpasszos játékkal mattolják a házigazdákat. A közönség tapsra is fakadna – de hát épp a németek a gyönyörű gurigázás szenvedő alanyai. A kékbe bújt fiúkban mintha a ’82-es vébégyőztes, Rossi-féle csapatot látnám. Csak egy cél lehet: az arany!

Szünet, kiugrom a spájzba a második Chiantiért – egy Beck’s most nem esne jól! A délután elkészített zsályás-fokhagymás bruschetta jól esik a borhoz – hiába, élni tudni kell. Hoppá, jön a második félidő!

Úgy látszik, Klinsmann felpofozta „gyermekeit” a szünetben – mint Pisikét az óriáskenguru –: a 47. percben Klose veszi át a labdát a tizenhatos előtt, de Materazzi egy egészséges rúgással mind a labdát, mind a babát eltakarítja az olasz kapu elől. Benito Archundia szabadot ad, de az ötödik kontinensről származó negyedik bíró az adó-vevőjén keresztül teljesen érthetetlenül a kiállítás sanyarú sorsára juttatja a még most is zokogó, és Szűz Máriához imádkozó olasz védőt. A baj nem jár egyedül, a labdát Ballack – kihasználva az erős észak-keleti szelet – a természet által megtréfált Buffon mellett juttatja a hálóba. 1-1! Emberhátrány!

Semmi baj! Totti tovább tüzeli társait, s kiváló indítása után Giraldino Lahmot, Metzeldert, Friedrichet, Mertezackert és Lehmannt elfektetve laza, megalázó mozdulattal gurítja a német kapuba a játékszert! 58. perc! 2-1!

A germánok az argentinok elleni darálós focit kezdik játszani, de nem gondolnak a villámgyors olasz csatárokkal. Luca Tonit nem is tudják máshogy megállítani, csak egy durva szabálytalanság árán a tizenhatos előtt – persze a bíró sárgát sem ad. Sebaj, Totti büntet: a sorfalon megpattanó labda az elvetődő Lehmann lábai között csorog a hálóba. Hiába, a gravitáció nagy úr! 65. perc! 3-1! Az olasz szurkolótábor tombol, a németek előkészítik a százas papírzsebkendőt.

A hazaiak még mindig küzdenek, és hisznek a győzelemben. Tizenegyen szorítják a kapuhoz az egyre magabiztosabb és keményebb olaszokat. A beadások mint a falról pattannak le az olasz védelemről, s az átlövések sem járnak sikerrel. Buffon olyan, mint a svéd kapus: beáll a kapuba, s…véd!

Aztán a 89. perc megpecsételi a németek sorsát. Az utolsó hazai szöglethez felérkező, és visszafutni már nem tudó Lehmann feje fölött Luca Toni a félpályáról íveli a német kapuba a labdát. 4-1! Vége!

A német kispadon egyedül Oliver Kahn nem sír. A százas pézsék gyorsan fogynak, a megrendült dortmundi közönség az olaszok győzelmi dalát hallgatja, szólnak a dudák, kereplők, trombiták, mobilcsengőhangok… Mobilcsengőhangok?

Igen, a telefonom csörög, fáradtan nyúlok felé – a haverok azok. Már várnak a kocsmában, nem tudják, hol vagyok, öt perc múlva kezdődik a meccs! Bocsi, azt hiszem, elaludtam. De milyen szép álmom volt!