A szerepjáték (role-playing game) szűk két évtizede hódít Magyarországon, és mára rengeteg fiatal került az ilyen típusú játékrendszerekkel valamilyen kapcsolatba. A játékforma pontos terminusa a pszichológiában „keretjáték”, ami azt jelenti, hogy a játékban résztvevők egy képzeletbeli környezetben és szabályrendszerben kitalált figurák bőrébe bújnak, és így élnek át különböző kalandokat.

A szerepjáték klasszikus formája az, hogy néhány ember leül egy nyugodt zugban, és a mesélő irányítása mellett 3–6 játékos kalandozik a fantázia birodalmában (általában egy halom pizza és chips társaságában – lásd E.T.). A fantáziavilág elképzeléséhez különböző szabálykönyvek nyújthatnak segítséget, de valódi korlátot csakis a mesélő képzeletének határai jelenthetnek. Mivel a hagyományos társasjátékokkal szemben a szerepjátékban nem a résztvevők közötti versengésen van a hangsúly, hanem éppen együtt kell működniük egy közös cél elérésének reményében, ez a játékforma igen alkalmas a csoportmunka és a szociális készségek fejlesztésére.

Az első pillanattól igaz az, hogy a középiskolás és egyetemista korosztály egy viszonylag szűk köre vált aktív szerepjátékossá, más csoportokban pedig még kevésbé jellemző ez az időtöltés. A fiatalok nagyobb része a „járulékos termékek” kapcsán kerül vele kapcsolatba – olvas valamilyen szerepjátékos rendszerben játszódó könyvet (a ma kapható fantasy regények többsége ilyen), vagy játszik egy szerepjátékon alapuló számítógépes játékkal. Ezekben az esetekben éppen a lényeg veszik el: a közösségi élmény.

Az internet megjelenése és fejlődése komoly áttörést jelentett a számítógépes szerepjátékok szempontjából, mivel így lehetővé vált, hogy az elveszett értékek egy része még többek számára elérhető, pótolható legyen. A fórum-jellegű megoldások lehetőséget nyújtanak a társas érintkezés visszaállítására, a játékosoknak pedig már nem kell egy helyen lenniük ahhoz, hogy közösen kalandozhassanak. Az eddig általam megismert kísérletek közül talán a Thrillion Kincsei című játék (www.thrillion.hu) a legizgalmasabb ilyen szempontból.

Ez az internetes játék két vonulatot ötvöz: egyrészt van egy számítógépes játékos része, amelyben a kezdetben kialakított karakterünket fejleszthetjük (szakzsargonban „tápolhatjuk”), másrészt egy fórum része (több fejlesztés után ezt jelenleg Játéktérnek hívják), ahol közvetlenül találkozhatunk játékostársainkkal, és a különböző helyszínek moderátorainak felügyelete alatt élhetünk át közös kalandokat. A két lehetőség között csak laza összefüggés van, dönthetünk úgy, hogy mindkettőt kihasználjuk, de rajtunk áll, melyik részre helyezzük a hangsúlyt.

A játék rendszere első pillantásra bonyolultnak tűnhet (én fél napig tanulmányoztam a súgót, mielőtt belevágtam), de valójában meglehetősen egyszerű. A szabályrendszert persze érdemes először alaposan végigolvasni, ha nem akarunk kellemetlen élményeket szerezni. A Játéktér lehetőségei úgyszólván végtelenek (azért persze akadnak ésszerű korlátozások), itt több száz játékossal találkozhatunk és léphetünk kapcsolatba. A ráhangolódásban segíthetnek azok az írások, novellák is, melyeket a regisztráció után a főlapon olvashatunk.

A Thrillion Kincsei előnye ingyenessége is: bárki korlátozások nélkül veheti igénybe a honlap szolgáltatásait. Mivel a játék kinőtte a hobbi-honlap szintet, a fenntartók a játékosok adományaiból üzemeltetik azt – de hogy ki mennyit áldoz erre, azt csakis maga dönti el.

Mindenképpen figyelemreméltó kezdeményezésről van szó, ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek a szerepjáték iránt (ennél jobban már csak akkor járnak, ha visszatérnek az eredeti formához). Akik csak érdeklődnek a szerepjátékok iránt, de először még tájékozódnának, azoknak érdemes a www.rpg.hu honlapra is vetniük egy pillantást.