Illésfalvi Iván barátunk újra hallatta hangját. Ezúttal nem kukoricázott lehetőségeivel, hiszen szinte egyszerre két lemezt is megjelentetett. Nem mondanám, hogy piacra dobta műveit, hiszen Iván nem az a piacorientált gondolkodású fazon. Jól ismerem őt, higgyetek nekem.

Az egyik korong Ivy nemrég alakult bandája, az Ötödik Évszak négy felvételét tartalmazza. Az előző csapat, a Lust átadta magát a történetírás műfajának, Iván és Tóth Gábor dobos pedig úgy döntött, más társakkal folytatja a hangszerek nyűvését. Műfajilag a demo muzsikája a heavy metal felé mutat, sokszor metafizikus szövegeket közvetítve. Néha a lejátszó elrepül a basszustól, bár a háttérben cincogó akusztikus gitár azért sokszor lágyít a zakatoló muzsikán. Az Ülsz és a Másik hang dübörgő szerzemények. A Láz változatos kompozíció: a lágy, akusztikus kezdéstől lejutnak a vágtató instrumentális virgázásig. A zárótétel – a Lendület – hosszú hangszeres betéttel zárul; egy fülbemászó témát variálnak meg alaposan a legények.

Iván másik lemeze az új szólóanyaga – a Harmoni –, szintén akusztikus gitárral, hol angol, hol magyar szöveggel felvéve. Azért más, mint az első, a Reflections lemez. Egyrészt több a magyar nyelvű szerzemény, másrészt több a humor. Iván barátunk ezúttal is górcső alá veszi életünk visszáságait, alaposan kicifráz néhány népszerű, különben nem igazán színvonalas zenei műfajt. A lemez hallgatása során megtudhatjuk, mire jó egy kamion, miért szeressük Amarillát, milyen a sudár jegenyefa, hogyan nézünk ki a fejünkből, ha nincs mit tenni. Persze személyes érzéseibe is betekintést enged a szerző; a Szakad, a Madarak vagy a Még írok őróla, illetve érzéseiről szólnak.

Bár sok lehetőség nincs egy ilyen öntörvényű, eredeti alkotó esetében a promócióra, mi most itt megragadjuk az alkalmat, és bátran ajánljuk mindkét produkciót azoknak, akik valami eredetiségre, vagy üzenetre vágynak korunk boglya nélküli életútjain.