Július 26-ig csak találgatni lehet, kit vesznek fel idén felsőoktatási intézménybe. A ponthatárok sok mindentől függnek, többek között a jelentkezők és az államilag finanszírozott helyek számától és a szakok népszerűségétől.

Hagyományosan július végén történik a ponthatárok megállapítása, az úgynevezett vonalhúzás. 2006-ban július 26-án izgulhatnak a jelentkezők, de legkésőbb 27-én mindenkihez megérkeznek az információs sms-ek. Az "A" jelentkezési lapon lehetett hozzájárulást adni az sms-küldéshez, aki elmulasztotta, a Felvi.hu oldalon még pótolhatja. A hivatalos értesítés persze az lesz, amikor az adott intézménytől megérkezik a pozitív, rosszabb esetben negatív választ tartalmazó levél, de hogy kit hová vettek fel, már az sms-ből is kiderül.

A ponthatárok megállapítása, azaz a vonalhúzás valójában egy többszörös biztosítással lefuttatott matematikai algoritmus segítségével történik. A számítógépes program folyamatosan összeveti az egyes intézmények és szakok irányszámait az oda jelentkezők számával és az elért felvételi pontszámokkal. Ezek után minden szaknál az oda jelentkezők pontszámaiból kialakul egy sorrend, az elején értelemszerűen a legtöbb pontot elért jelentkezővel. Csakhogy egy ember több helyre is beadhatta jelentkezési lapját, ezért a program elkezdi egyszerre vizsgálni az összes szakot, jelentkezőt és pontszámot, majd megállapítja, hogy melyik az első szak, ahova a jelentkezőt felvették.

A szabály szerint oda veszik fel, amit előrébb rangsorolt az "A" lapon, épp emiatt érdemes jól átgondolni a sorrendmódosítást. (Egy alkalommal ezt mindenki megteheti július 11-ig.). Amikor a program "észreveszi", hogy a jelentkező valahova bekerült, automatikusan törli a többi szak listájáról, esélyt adva ezzel másoknak.

A közhiedelem szerint a Felsőoktatási felvételi tájékoztatóban megjelölt irányszámú jelentkezőt veszik fel az egyetemek. Az Országos Felsőoktatási Információs Központhoz is sok ilyen panasz érkezik: "csak egy pont hiányzott, és csak hetven embert vettek fel, holott a tájékoztatóban százat írtak!". Pedig a magyarázat egyszerű... Az irányszám, ami a Tájékoztatóban is minden szaknál szerepel, a maximálisan felvehető hallgatók száma. Ez a keret azonban a plafon, azaz ennél többet nem vesznek fel. Tegyük fel, hogy egy szak irányszáma 500, és négyszázötvenen értek el legalább 110 pontot. Ha eggyel lejjebb visszük a ponthatárt, összesen 520-an kerülnének be. Azaz hetven jelentkezőből kellene ötvenet kiválasztani - de köztük már nem lehet rangsorolni, ezért kell feljebb meghúzni a ponthatárt. Ilyenkor a fennmaradó helyek nem vesznek el, máshová kerülnek átcsoportosításra - vagyis egy másik szakra így többen kerülhetnek be, mint a megadott irányszám.

Bár mindig érhetik meglepetések a jelentkezőket, aki mégis esélylatolgatásra adja a fejét, több tényezővel számoljon. Az ugyanis kevés, hogy tavaly mennyi volt az adott szakon a ponthatár. Különösen azért, mert a bolognai rendszerre történő átállás miatt a szakok struktúrája is megváltozik: néhány képzés kivételével csak alapszakokra lehet jelentkezni. Ezért, ha már valaki esélyeket latolgat, nézze meg, mennyi az államilag támogatott helyek száma és azt is, milyen az adott szak népszerűsége. A kedvelt szakokra ugyanis sokan szeretnének bejutni, és valószínűleg nagyobb a kiemelkedő tanulók aránya is.

A Felvi.hu statisztikáit is érdemes végigböngészni, így ugyanis kiderül, hányan jelentkeztek és hány embert vettek fel az elmúlt években. (edupress)