Berecz András mesélőestje
Beküldte kiságy -
A rekkenő hőségben, június 20-án az MKI kertjében szép számmal gyűlt össze közönség, hogy meghallgassa, vagy újra meghallgassa Berecz András ízes nyelven szépen szóló meséit.
Nem tudom, miről ismerkszik meg a mesekedvelő ember, a hallgatóság jórészt középkorú hölgyekből és kisgyermekes családokból állt. (Jó, meg ott voltam én is ) A gyerekek nem értették Berecz meséit, egyszerűen a tájszólás vagy a népi szófordulatok miatt, ám jókat derültek, mikor Bandi bá meg akarta nevettetni őket, már csak azért is, mert körülöttük mindenki nevetett A középkorú nők meg nem tom, min kacarásztak annyira jókat, kétségkívül humoros, ahogyan mesemondónk felépíti és előadja történeteit, ahogyan megjeleníti egyes szereplők beszédmódját, ésatöbbi, de azért nem éreztem annyira indokoltnak a percenkénti felsikkantgatást.
Először hallhattam Berecz Andrást élőben mesélni, és igazán engem még csak nem is a mesék, hanem a tájszólás, az előadásmód ragadott meg. Jó lett volna tudni, milyen meséket mond el, honnan gyűjtötte őket. Tanulsága is volt mindkét történetnek (nem csak kimunkált nyelvezete), melyeket megosztott velünk gazdag repertoárjából, ám csekélyke. (A harmadik fiú jószívűségével jutalmat szerez, a másik meg annyira követhetetlen volt, hogy nem emlékszem.)
Hoppá, énekeltünk is. Az a kár, hogy kevésszer énekeltük el a dalt ahhoz, hogy ma is fel tudjam idézni a szöveget s a dallamot valamilyen (ki tudja, honnan származó) névnapi köszöntőt tanultunk meg. Tehát az előadóest felépítése a következő volt: mese ének mese.
Berecz András hiteles személyiség, sokat tanulhatunk tőle saját és más népek népköltészetéről, az akár még most is nyomokban élő népi humor és életfilozófia morzsáit szippanthathatjuk általa magunkba. Szerintem többet és hosszabban kellene mesélnie, vagy egyáltalán okítania az embereket. Mert rá odafigyelnek. Kicsit valamiféle felüdülésnek tekintette mindenki ezt a meseórát. De kevés. Amit mond, az a kevés. Sokkal jobb is lehetne, katartikusabb hatású, mert most nem az. Ám életre szóló közmondást ismét tanultam, már ezért megérte elmenni. Íme: Jámbor pásztor mellett gyapjat szarik a farkas.