Mondhatnám: különösebben nem érdekel Mészáros Zoltán Olvasói levele (június 14.), amelyben az Utcazene Fesztivál és az Ünnepi Játékok Veszprém Index-beli hiányáról ír. Ha valóban úgy van, ahogy ő látja, sajnálom – és hibának tartom. Mindenesetre ez az említett rendezvények és a Veszprém Index egyfajta kapcsolatát (?) jelzi – talán.

Még soha nem írtam a ház (HEMO) érdekében-védelmében: talán egyéb elfoglaltságaim miatt, talán lustaságból, talán az utólagos magyarázkodás eleve gyanút keltő oka miatt, de most mégis rászánom magam.
Mindezt Mészáros Zoltán Olvasói levele három kifejezése, szókapcsolata miatt teszem:
1. „…Hemo nevű intézmény(ek) kínálatából precízen tallózva …
2. „…a meghirdetett alternativitástól kb másfél tejútnyira...”
3. „…Nyilván a fent említett értékek okán felfakadva. „,

Mindenekelőtt: értem, hogy az Olvasói levélben az alternatív, alternatíva (= két lehetőséget hagyó; kényszerű választás két lehetőség között – a Magyar nyelv Értelmező Szótára), továbbá az ehhez kötött érték, értékelvűség az Index szerkesztői által vállalt – Mészáros Zoltán által hiányolt – újságírói attitűdöt minősíti. De ennek kapcsán, egy mondatba foglalva a „…Hemo nevű intézmény(ek)…” szókapcsolatot. Nos így valamennyi tevékenységünket, kulturális szolgáltatásunkat akarva-akaratlanul, egyetlen oldalvágással (ha már a HM által fenntartott intézményben dolgozunk, hadd használjam ezt a „szakkifejezést”) silánynak minősíti.

Mi soha nem állítottuk az itt folyó tevékenységről, hogy alternatív, de a magunk határán belül, talán túlzás nélkül állíthatom, választást kínálunk: egyedüli intézményként működtetünk nagy számban ún. amatőr művészeti csoportokat; játékrendben vetítünk a Kortárs filmklubunkban olyan, kis nézőszámot vonzó, de ezeket az alkotásokat igénylő, sőt! kérő látogatóknak filmeket, amelyeket Veszprémben máshol nem vetítenek; akár alternatívnak is mondható színházi előadásokat kínálunk; és – partnereinkkel együttműködve – igen sokszínű a gyermek-közművelődés jelenléte stb.

Érték-e az, amikor a legkülönbözőbb korosztályba tartozók arra szánják szabadidejük és pénzük(!) egy részét, hogy megismerjék és megőrizzék a népzene, néptánc hagyományait, az egyetemes és magyar kórusmuzsika alkotásait, képezzék magukat a balett, klasszikus tánc vagy a zene sokszínű műfajaiban, ráadásul – nem kizárólagos célként – színpadképes előadásokat teremtve?

Érték-e az, amikor a valamihez tehetséget érzők helyet, lehetőséget és szakember segítségét kapják a bennük lakozó – kétségtelenül vagy valós, vagy csak vélt – ismeret, tudás, kézség fejlesztéséhez?

Ezeket a példákat és – nem büszkén, de vállalva – a „mellényúlásokat”, sok esetben a kezdetleges megoldásokat is lehetne még sorolni, és most szót sem ejtve a rendelkezésünkre álló (nem álló) szűkös pénzügyi lehetőségekről.

De ezek nélkül az ismeretek nélkül sokkal kevesebben lennének a választani tudók: az olyanok, akik a közismerten hiper-érzékeny Mészáros Zoltán által említett – általam egyébként nagyra becsült – programok közönségének egy részét is adják.

(Fele)baráti üdvözlettel: Bakcsi András igazgató („Hemo nevű intézmény”)


Kapcsolódó cikk: Olvasói levél – Mészáros Zoltántól

Kapcsolódó cikk: A főszerkesztő válaszol - Mészáros Zoltánnak