Veszprémben él egy fiatal fotós, aki Kongó címmel, saját kiadásában megjelentetett egy könyvet. (www.kongo.hu) Afféle úti könyv ez, amely egy ország megmutatásán túl arra is vállalkozik, hogy az országra és az afrikai kontinensre egyaránt jellemző emberszabású majmokat és élőhelyüket innen Magyarországról – Veszprémből – vegye védelmébe, és további fennmaradásukat támogassa. Könyvéről, fotóiról, élményeiről és az utazása során szerzett tapasztalatairól kérdeztük a szerzőt, Huber Pétert.

Index: – Mit értsünk a saját kiadás alatt?

Huber Péter: – A könyv költségeit az első fillértől az utolsóig én álltam. Én tördeltem a könyvben található anyagot, és én fotóztam a képeket is. Egy hónappal ezelőtt jelent meg, és úgy néz ki, hogy a témája egy ideig még aktuális lesz.

Index: – Hogyan tudtad az utazáshoz és a kiadáshoz megteremteni a feltételeket?

HP: – Reklám- és a riportfotózással foglalkozom, ami arra jó, hogy az ember pénzt keressen. A médiában elfoglalt szerepem lehetővé teszi számomra, hogy meg tudok jelenni nagyobb nyilvánosság előtt. Ennek célt adhat az a fajta segítség, amivel az afrikai csimpánzok megmentését kívánom támogatni, illetve az a hatás, amit ezzel a munkámmal az emberek egy részében elérhetek. Nem az üzleti megfontolás vezérel. A könyv bevétele jótékonysági célokat szolgál. Szeretném, ha az ország minden állatkertjében megvásárolható lenne, ezzel is támogatni kívánom azt a gondolkodásmódot, amely életünk alapvető feltételeinek a megfelelő továbbviteléhez szükséges.

Index: – Ezzel kapcsolatos a könyv alcíme is?

HP: – Igen. „Az élet egy újabb lehetőség” gondolata alatt azt értettem, amikor kitaláltam, hogy minden egyes élettel, ami létrejön a Földön, gazdagodik a világunk, mint ahogyan egyetlen élet elvesztésével is szegényedik. Ezt a bonyolultabb és egyszerűbb életformákra vonatkozólag ugyanúgy gondolom.

Index: – Kik voltak segítségedre a könyv elkészítésében?

HP: – A szövegeket rajtam kívül Radnóti Ágnes, Szalkai Tímea, Kristóf Orsolya, Sinka Péter Bálint írták. Ezeknek egy része gazdasági, turisztikai jellegű, az ország jellemzésével foglalkozik, másik részük pedig az emberszabású majmokkal kapcsolatos anyagokat mutatja be.

Index: – Hogyan kerültél ki Kongóba?

HP: – Teljesen véletlenül. Egy utazási iroda szeretett volna utakat szervezni afrikai országokba, amelyek eddig kimaradtak kínálatukból: Etiópiába, Ghánába, Kongóba. Ezek egyébként látogatható országok, csak ez nem tudatosult az emberekben. Az iroda kiutaztatott, és cserébe fotóztam nekik. Voltunk néhány rezervátumban, ahová majmokat telepítettek vissza, csimpánzokat, gorillákat, ami engem eléggé megfogott.

Index: – Milyen céllal mentetek ezekre a helyekre?

HP: – Fotózás és anyaggyűjtés volt a cél. Az emberszabású majmokat tanulmányoztuk, fényképeztük.

Index: – A közeljövőben Ugandába és Tanzániába fogsz fotózni. Kivel fogsz utazni?

HP: – Szalkai Tímeával, a Jane Goodall Rügyek és Gyökerek Egyesületének magyarországi elnökével. Ő annak az intézetnek a magyar vezetője, amelyik az emberszabású majmok megmentésével foglalkozik Afrikában – egyben vezeti a Jane Goodall által 1977-ben alapított Vadvilág Kutató, Oktató és Természetvédelmi Intézet magyarországi tagintézetét. A Rügyek és Gyökerek Egyesület főleg a gyerekekben próbál környezettudatos magatartást kialakítani az afrikai rezervátumoktól távol eső országokban. A mi feladatunk itthon a helyszínen elkészített anyagok népszerűsítése, megismertetése az érdeklődőkkel. Kiállításokat hozunk létre az ott elkészült fotókból, és kiadványokat jelentetünk meg, mint például az én könyvemet is.

Index: – Mit takar az emberszabású majmok védelme?

HP: – A felsorolt országokban él a Föld emberszabású majom populációjának jelentős része. Egy ENSZ-jelentés alapján 2030-ra Afrikában kipusztulnak az emberszabású majmok létfeltételeit biztosító erdők, ha irtásuk és a környezet átalakítása a jelenlegi ütemben folyik tovább. Ma már csak négyszázezer emberszabású majom él a Földön, az ötven évvel ezelőtti kétmillióval szemben. A Jane Goodall által alapított intézetek számos afrikai országban vezetnek kutatási és csimpánz-visszatelepítési programokat. Maga az alapító egyébként az idén nyolcvan éves, és 2002-ben járt Magyarországon – Pécsett – első ízben.

Index: – A természetfotókon kívül látványos riportfotók is találhatók a könyvben. A természet vagy az emberek fotózása jelent számodra nagyobb örömöt?

HP: – Mindkettőt szeretem. Már a kiutazás előtt foglalkoztatott a gondolat, hogy Kongó gazdasági életével kapcsolatban is jó riportfotókat lehet készíteni. Az olajbányászat, a fakitermelés és a mezőgazdaság a másik oldalról mutatja be az adott helyzettel kapcsolatos kérdéseket, és témáként hasonló módon jelentősek, mint mindazok, amivel szemben állnak.

folyt. köv.