A galambnak nincs epéje. Csupa szelídség, csupa jámborság. Olajágat hord csőrében. A turbékoló galambocskák, mint a szerelem és a hitvesi hűség jelképei… Gondolom a kedves olvasó is nevezte már – ha nem is mindig szelíd – párját „galambomnak”…

De más ám a hagyomány, a költészet, és más rideg valóság: a szirti galamb (Columba livia) és a tőle származó közel 300 fajtaváltozat nem ismeri a legendákat… A galamb harcias, veszekedős, kíméletlen és irigy. Ráadásul egyáltalán nem monogám, és mivel kora tavasztól késő őszig párzik, az is megesik, hogy a fióka kiesik a fészekből. Mert a galambszülő helyett csinál az új tojásoknak… Éppen ezért ne teketóriázzunk, ha galambhoz juthatunk, hanem elő a serpenyővel!!!

A galambot úgy kezeljük, mintha vad lenne. Mert egy báránybőrbe bújt vadállat. Tehát megfojtjuk, kitekerjük a nyakát, akár egy gyöngytyúknak… Természetesen nem mi, hiszen ki az ma, aki meg tudna ilyet tenni? Ezért szerezzük be konyhakészen, hagyjuk a hóhérmunkát másra. A legegyszerűbb, ha a megtisztított galambot megsózzuk, úgy egészben forró zsírba vetjük, és negyed óra alatt ropogósra sütjük. Nagyon finom pecsenyét kapunk, a fogolyhoz és a szalonkához hasonlót…

Mint töltött galamb is elsőrangú: vajas, tojásos vagy fehérboros mártásban frikasszé* módjára sem megvetendő. De készíthetjük nyárson sütve, gombmártással, pácolva, tejfölösen vagy kirántva. De főzhetünk belőle levest is, amely a leggyomorkímélőbb finomság, ha beteg vagy…

*No itt álljunk meg egy gasztro-polgári szóra! A frikasszé jellegű ételre az a jellemző, hogy nyersanyagai és az elkészítésük technológiája miatt a kímélő ételek legrangosabb képviselői. Az 1900-as évek polgári konyhája honosította meg a francia frikasszékat, amelyek becsinált néven váltak ismertté hazánkban. Franciául fricassée, németül Frikassee, angolul light stew, magyarul becsinált. Angol neve jelzi, hogy tejszínnel, tejjel, tejföllel könnyített raguételekről van szó. És hogy a becsinált honnan kapta a nevét? Onnan, hogy minden hozzávalót együtt főznek meg, egy edényben, majd besűrítik, és úgy fogyasztják…

Ne légy galamblelkű, mert ő sem az!

Együnk galambot, Galambom!