A Sziget a nagy fesztiválokkal nemcsak a szolgáltatások minőségében, hanem a programkínálatban is bátran felveheti a versenyt. Fellép többek között a Radiohead, a Placebo, valamint a finn The Rasmus is.

A Thom Yorke gitáros-énekes vezette angol, oxfordi Radiohead a mai zenei színtér – és az elmúlt 15 év – egyik legfontosabb, legnagyobb hatású zenekara, legalább annyira megkerülhetetlen jelenség, mint a Pink Floyd volt a ’70-es években, vagy a U2 a ’80-as évek végén, a ’90-es évek elején. Lemezei rendre ott tanyáznak a „minden idők legjobb albumai”-listák élmezőnyében. Az öttagú együttes az 1995-ös Bends és az 1997-es OK Computer albumokkal átrajzolta a modern gitárzene szabálykönyvét, azóta a rockzenei sajtó gyakran használja a „Radiohead-iskola”-kifejezést a hasonló hangzású gitárpop-bandák jellemzésére. A Radiohead ezen albumai nélkül nem lenne Coldplay, Travis vagy Keane. A Radiohead aztán példát mutatott invencióból, kísérletezésből és bátorságból is, hiszen a Kid A című 2000-es és a 2001-es Amnesiac című lemezekkel sutba dobta a tuti formulát, és kísérletező, elektronikus zsánerű dalokkal jött ki. Mindenkit meghökkentett, de sikere töretlen maradt. A legutóbbi, Hail To The Thief című lemez – melynek címét Yorke-ék egy Bush-ellenes amerikai gúnyköszöntéstől kölcsönözték – a zenekar gitárzenei és experimentális világának keresztezése, ugyancsak mestermunka és ugyancsak nagy hatású album – mellesleg ugyancsak világsiker. A Radiohead mindemellett nem „csupán” izgalmas rockzenekar. A muzsikusok – főként az „izgága” Thom Yorke – rendszeresen nyilvánítanak véleményt sikamlós közéleti, közérzeti kérdésekben – legyen az a környezetvédelem, a média vagy a Blair-adminisztráció Irak-politikája. A Radiohead új lemeze idén tavasszal várható.

A képzőművészeti főiskolásokból alakult skót Franz Ferdinandot a tavalyi emlékezetes Sziget-koncert után talán már nem kell bemutatni a hazai közönségnek. Alex Kapranosék a Sziget Nagyszínpadán nagyjából mindent megmutattak abból, hogy miért éppen ez a zenekar az elmúlt évek angliai gitárzenés posztpunk/new wave-revivaljének legfontosabb és legsikeresebb formációja.

A 2004-es év egyik legjobb debütáló lemeze a Scissor Sistershez fűződik, mely a New York-i art-pop szcénából robbant a világba. A zenekar mindent ötvözött, ami a bároktól a stadionokig, a diszkókig, a rádiókig és a tévékig elfogadható: izgalmas, vicces, frivol, szexi, táncos, slágeres. A Scissor Sisters kifinomult lemeze zseniálisan utalt hol a Bee Geesre, hol a Frankie Goes To Hollywoodra, hol Elton Johnra, hol David Bowie-ra, hol a Queenre, hol Jimmy Somerville-re, hol Pink Floydot dolgoztak át – Comfortably Numb – úgy, hogy közben olyan megaslágereket gyártottak, mint a Laura, a Take Your Mama Out, vagy a Filthy Gorgeous. A Jake Shears, Babydaddy multiinstrumentalista, Ana Matronic vokalistanő, a gitáros Del Marquis és a dobos Paddy Boom alkotta zenekar eddig olyan nevekkel turnézott, mint a B-52’s, vagy a Duran Duran, és a tavalyi Live8 segélykoncert egyik legizgalmasabb fellépése is az ő nevükhöz fűződik. Egyszer már majdnem ellátogattak a Szigetre, akkor le kellett mondaniuk, most azonban övék a Sziget 2006 nagyszínpada.

A Placebo – David Bowie egyik kedvenc együttese – az elmúlt egy-másfél évtized egyik kulcsfontosságú gitárzenekara, mely izgalmas és expresszív, ugyanakkor élvezetes és slágeres zenéjében olyan hagyományokat ötvöz sajátosan, mint a Pixies-, Nirvana- vagy Sonic Youth-féle odalépős, amerikai gitárzene, a ’70-es évek Bowie-s, T Rex-es glamrockja, vagy a mai elektronikus tánczene. A Népstadion közönsége rövid ízelítőt kaphat ugyan zenéjükből a Depeche Mode előzenekaraként, de igazi nagy koncerttel a Szigeten rukkolnak majd elő.

A Nagyszínpad – az esti sztárjai mellett – a korábbi idősávokban is remek felhozatalt kínál:

Az idén április 24-én megjelent One Cure Fits All című album egy megújult, ismét a legjobb formáját hozó Therapy? -t mutat be, mely zenekar 1989-es megalakulása óta volt már fenn, volt már lenn, ám feltámadása bizonyítja, a rockzenében semmi sem lehetetlen.

Hihetetlen, de a tavalyi meglepetés Skinny Puppy után egy újabb zenekar, a Ministry érkezik abból a szcénából, amely a nyolcvanas-kilencvenes években megalapozta az elektro-indusztriált – ha lehet így nevezni ezt a dübörgő elektronikus alapokra, zajokra, samplerekre, szintetizátorokra, torzított énekre feszülő, gitárokat sem kikerülő műfajt.

A belga dEUS a kontinentális Európa egyik legizgalmasabb gitárzenekara. A képzőművészekből alakult együttes muzsikája nagy olvasztótégely, benne békésen, és ami fontosabb, izgalmas szintézisben fér meg a free jazz, a new wave, a noise rock, az avantgard rock, a folk-rock és még oly sok minden más.

A finn Rasmus évek óta az egyik legnagyobb tinisztár-zenekar a skandináv pop-metál-dark szekcióból – amolyan HIM-utód, címlap-kompatibilis frontemberrel, kellő mértékű ifjúsági depresszióval, kellő mennyiségű fülbemászó dallammal, továbbá az érzékenység és a rockos hevület hatásos arányával.

A kilencvenes évek elején alakult holland The Gathering a kontinentális rockszíntér egyik legnépszerűbb együttese, a darkos, szimfonikus metálzene híveinek egyik igazi szívszerelme – nem kevéssé a zenekar szuggesztív frontleánya, Anneke Van Giersbergen miatt.

Jovanotti néhány évvel ezelőtt már meghódította a Sziget közönségét, és abban az évben a legjobb nagyszínpados koncertet produkálta. Nem hibázhatunk nagyot, ha úgy tippeljük: a rap, a rock, a reggae, a funky és a bella canzone elemeit muzsikájában bájosan keverő, minden bizonnyal ismét bő kiszerelésű zenekar élén érkező Jovanotti – aki legutóbb albumát 2005-ben adta ki Buon Sangue címmel – ismét közönségkedvenc lesz.

Guru’s Jazzmataz a kortárs hipohopszíntér egyik emblematikus figurája, akinek eredeti nevét, Keith Elam, senki nem ismeri, de a Guru névre rögtön arra az azonnal felismerhető zenére és szövegelésre asszociálnak, amely sajátja. Guru neve és munkássága a rap-hiphoppal és a dzsesszel forrt össze, és először 1993-as Jazzmataz Vol.1. lemezén öltött egy igen határozott, karizmatikus képet – a nyolcvanas évek végén a Gang Starr hiphopzenekarban eltöltött sikeres évek után.

A Seeed már bizonyította, hogy Németországban játsszák a kontinens legjobb reggae-muzsikáját. Most bebizonyítjuk, hogy a szintén német Gentleman legalább ennyire izgalmas (sőt) és ringató, egy journey to Jah, ahogy website-ját nevezi. A kölni származású fiatalember, akit a polgári életben Otto Tillmannak hívnak, folyamatosan turnézik keresztül és kasul az EU-ban – és azon is túl –, Bounty Killer-, Capleton-ihlette, dancehall elemekkel tarkított roots reggae-muzsikájával, hogy augusztusban elérkezzen a Szigetre.

A Beatstakes jelenleg Németország egyik legkelendőbb popárucikke, akik a Ruhr-vidéktől Hamburgon át Münchenig sportcsarnokokat is megtöltenek már. Az 1996-ban mindössze tizedik koncertjét a Sex Pistols előtt játszó, a nemrég a legendás punkkiadótól, az Epitaph Recordstól a Warner testvérekhez átszerződött, immár tíz éves Beatsteaks kedves, sármos arcokból áll, akik egyaránt bejönnek punkoknak és csajoknak – akik a punk mellett tökéletesen elsajátították a dalszerzés szabályait, mellesleg elsőrangú entertainerek.

Kapcsolódó cikk: Sziget 2006 – Idén először hazamenős hetijegy

Kapcsolódó cikk: Sziget 2006 – Szolgáltatások a Szigeten

Link: Jegyterjesztő helyek Budapesten és vidéken