Hogy mikor láthatjuk azokat a filmeket, melyeket az utóbbi két hétben a Cote d’Azur-on vetítettek, a szeszélyes és hanyag magyar filmforgalmazás miatt nem lehet tudni, de annyi biztos, hogy vasárnap kora este kiosztották az 59. Cannes-i Filmfesztivál díjait.

Mint mindig, az idei cannes-i programot is egy populáris film nyitotta, egy bestseller, a Da Vinci-kód rég várt adaptációja, Ron Howard bérmunkája. Úgy tudni, a kritikusok kifütyülték és unalmasnak minősítették a filmet, ami persze nyilván nem fogja befolyásolni a plázamozik közönségét. A játékfilmes zsűriben idén Wong Kar-wai, a népszerű hongkongi rendező elnökölt, olyan munkatársakkal, mint Tim Roth és Samuel L. Jackson.

Az Arany Pálmát ezúttal régi nagy kedvencem, az angol Ken Loach kapta, The wind that shakes the barley című filmjéért, amely 1920-ban, Írországban játszódik, és műfaját tekintve háborús dráma. A brit szociofilm egyik apostolához (a másik Leigh) olyan művek fűződnek, mint a sólyomszabadság hitét sugárzó Kes, az építkezési munkásokról szóló Riff-Raff, vagy a gyermekéért harcoló munkásasszony kálváriáját bemutató Katicabogár, katicabogár. Külvárosi peremlétekre koncentráló filmek tehát, de a rendezőtől nem volt idegen a háborús helyszín sem, gondolva a Carla dalára, amely egy buszsofőrről szól, aki követi barátnőjét a kolumbiai harcmezőkre.

Ugyancsak háborús problémákat és emberi viszonyokat boncolgat a zsűri nagydíjában, a Grand prix-ben részesült Flanders című film. Bruno Dumont, aki 1999-ben már nagy feltűnést keltett Emberiség című különleges alkotásával, amelyben egy gyermekgyilkosság köré épült a történet, remélhetőleg ismét figyelemre méltó mozit rendezett.

A zsűri különdíját is angol film kapta, úgy látszik, az idei mustra brit sikernek mondható. Andrea Arnold Red road című alkotása egy fiatal lányról szól, aki egy térfigyelő kamerákat irányító állomáson dolgozik, s váratlanul megpillantja múltjának egyik fontos alakját. A drámai találkozás elkerülhetetlen.

Volt már arra példa más filmfesztiválon, egészen pontosan 1993-ban, Velencében, hogy színészi díjban egy teljes szereplői stáb részesült. Akkor Altman Short cuts című mozijának összes szereplője vehette át egyidejűleg a maga oroszlánját. Nos, most hasonló eset történt az 59. cannes-i filmfesztiválon, amikor a legjobb női és legjobb férfi szereplőnek járó pálmaágat egyszerre két, egy női és egy férfi gárda kaphatta. Pedro Almodóvar Volver című filmjének női társulata az egyik, köztük a világhíres Penelope Cruzzal. Almodóvar ismét női filmet rendezett, mégpedig családregényt, egy teljes női generációval a középpontban, nagymamákkal, anyukákkal és nagynénikkel. Ugyancsak Almodóvar filmje kapta a Legjobb forgatókönyvért járó díjat is. A legjobb férfi színész díja pedig az Indigénes című alkotás férficsapatáé, a filmet Rachid Bouchareb marokkói alkotó jegyzi. A legjobb rendező Alejandro González Inárritu mexikói rendező lett a Babel című munkájáért.

Az Un certain regard, azaz „Egy bizonyos pillantás” című szekcióban, ahol Pálfi György Taxidermia című Filmszemle-győztes alkotása is indult, ezúttal Wang Chao Luxury Car című filmje nyert, és legnagyobb sajnálatunkra a zsűri többi díja is elkerülte Pálfi filmjét. De azért magyar siker is született: a Cinefondation kategóriájában, ahol mellesleg Tim Burton is zsűrizett, harmadik helyen végzett Kocsis Ágnes A vírus című kisfilmje, megosztva Sian Heder munkájával.

Mindeközben díjazatlanul maradt Sofia Coppola új műve, a frivol Marie-Antoinette, amely egy kis botrányt is kavart, de nem kapott elismerést az új Richard Kelly-opusz és Kaurismaki aktuális alkotása sem. Ettől függetlenül bizonyára a többi versenyfilm is izgalmas lehet, jó volna minél hamarabb látni őket a hazai mozikban. Talán majd egyszer.