Most kell kiszedni a városi urakból a következő évi támogatásról egy nyilatkozatot. Nekik elmagyarázom, mi ebben az üzlet. Az első, hogy nem üzletnek kell tekinteni, mert a kultúrát támogatni erkölcsi kötelessége minden politikusnak, de az emelkedett szavakon túl ez a fesztivál emeli a város imázsát.

Ha valaki ismeri, olvas róla, lehet, hogy befektetőként vagy turistaként egyszer ellátogat hozzánk. Másrész biznisz, hiszen akik eljönnek ide, művészek, stáb, nézők, költenek, és ez bevétel a városnak. Sőt ha befektetnének és emelnék a tétet, a támogatást, lehet, hogy a Tiszántúlról és külföldről is jönnének hozzánk.

De van egy ötletem a mostani helyzetre is. II. Lajos időszaka jutott eszembe, amikor nem volt pénz a végvárakra, és a királyi tanácsban a pápa követe, egy bizonyos Burgio báró azt ajánlotta, hogy minden országnagy adjon a sajátjából. Én ugyanezt ajánlom, minden képviselő adjon a sajátjából. Tudom, ez már fáj! Na jó, segítek, én felajánlom a saját pénzemet, amit adó formájában adok a városnak. A képviselők a saját keretük terhére adjanak a fesztiválnak. De ez miért nem jutott az eszükbe? Biztos nem tanultak történelmet.

dió wéreb

Kapcsolódó cikk: Csak négy nap tánc