Amikor az ember erősnek, nyugodtnak, „mindentelviselőnek” érzi magát, no akkor kell elolvasnia Bartis Attila A nyugalom c. könyvét. Pár hónapja – bevallom – még azt sem tudtam, hogy a világon van a Marosvásárhelyen 1968-ban napvilágot látott József Attila-díjas, író, fotográfus, kinek soraiból katartikus erejű élményt sikerült kiolvasnom. A nyugalomból készített filmet pedig meg sem mertem nézni, nehogy csorba essen az Élményen. Rég volt már ilyen….

A nyugalomban nyugalom nincs, a menetelő, kavarogó, háborogó regény olyan, akár egy elmejátszma. Weér Andor író – a regény „e-per-egye” – tajtékos hétköznapi életéről monologizál, a ’70-es, ’80-as évek Magyarországán. Olyan ez, mint egy mátrix, eljátszadozhat az ember: hol érezné jobban magát, Weér agyában, vagy mellette az utcán. Ennek a néhol brutális, néhol szánalmas folyamnak zihálását nem törik meg szerencsére fejezetek, „egy egészben” sokkol minket.

Weér együtt él anyjával, az egykor ünnepelt színésznővel, aki árgus szemekkel figyeli fia minden mozdulatát, az őrület görcsével kapaszkodik belé, ha már egyszer ikerlánya disszidálásra adta fejét. (Ami miatt Weér művésznőt társulatilag leselejtezték.) Az összelopkodott díszletbútorokkal teli lakásban kollektíven utáljuk meg Weérrel az abnormális anyát, aki egyszer intimebb viszonyba keveredett fiával, és aki 15 éve nem járt az utcán. A családi őrület minden tagot érint, az Olaszországban sikeres hegedűművész lánytestvér öngyilkos lesz, így útitársunk – W. Andor – kénytelen helyette írni az anyjának. (A cselt azonban ügyesen átlátó anya üres lapokat küldözget vissza válaszként…)

A beteges, szeretet-éhséges anya-fiú kapcsolat mellett a regény másik fő „terepe”a szex, és Weér partnerkapcsolatai. Megannyi rongy nő után – pl. a törött szárnyú madarakat gyűjtő prosti – lép színre Fehér Eszter, aki végül is sikeresen fertőződik meg a Weér-őrülettel. Bár Eszter családot és gyereket szeretne, egy abortuszon és több pszichiátriai kezelésen túl is szilárd tény marad, hogy együtt alkalmatlanok a normális életre. (Megoldásként Eszter visszaköltözik Erdélybe.) Egyetlen érdeme kapcsolatuknak, hogy Fehér E. kiküzdi Weér Andor írásainak megjelentetését. De ki más is lehetne a megjelenő könyv szerkesztője, mint Weér Andor apjának egykori szeretője, aki jó bőrben lévén, a fiúval sem tesz kivételt.

Amikor már minden kötél szakad, és már mi is ki szeretnénk mászni ebből a brutális-szövevényes „kapcsolat-mátrixból”, mely már elviselhetetlenül tömény, útitársunk pár napra otthagyja az anyját. Aki ebbe természetesen belehal. Így találkozhat W. Andor a teljes magánnyal, és hogy megtalálja-e ebben nyugalmát, azt mindenki döntse el saját maga. A regény zseniálisan abnormális – nyugalomra vágyóknak, prűdeknek és gyenge idegzetűeknek nem ajánlott!

„Természetesen félek. De addig, amíg a cserépkályha rendesen átmelegszik, még lesznek emberi vonásaim. Ha kint ülnék, mondjuk egy tóparti ház udvarán, valahol az Isten háta mögött, a Kárpátokban, akkor is csupán azt írhatnám, hogy egyetlen dolog tölt el csodálattal: a csillagos ég fölöttem. És ez még nagyon kevés.” (Bartis Attila: A nyugalom, Magvető)