Az orosz temetők áttelepítésében, annak előkészítésében a helyi civil szervezetek is fontos szerepet játszottak. Tasner Irinát, a FÁKUM Egyesület (Független Álalmok Közössége – FÁK –, Ukrajna, Magyarország Népei Kulturális és Nemzeti Örökségének Egyesülete) elnökét és Simon Lászlót, a Veszprémi Hagyományőrző Egyesület elnökét tevékenységükről és a jövendőbeli elképzelésekről kérdeztük.

Index: – Miben tudott segíteni a FÁKUM Egyesület – és személy szerint Ön – a hivatalos szerveknek?

Tasner Irina: – Legfontosabb feladatom az volt, hogy a hozzánk eljutott anyagok egy részét (táblázatokat, névsorokat, faxokat) lefordítsam magyarra, illetve oroszra, valamint hogy a temetők térképeit, fényképeket az egyéb anyagokkal együtt számítógépre vigyem és rendszerezzem, egyesítsem. Komoly problémát okozott, hogy a hivatalos iratokban szereplő számok nem egyeztek a temetőben talált elhunytak számával, rengeteg ismeretlen sír is előkerült. Mindenesetre a biztos nevek most már felkerülhetnek a sírkövekre. Olyan anyagot kívánunk összeállítani, amellyel később már biztonsággal lehet dolgozni.

Index: – Ön szerint jó elgondolás, hogy a Vámosi úti temetőben egy parcellába kerüljenek a II. világháborúban elesett katonák?

Tasner Irina: – Személyes véleményem szerint igen. Nem kell a nemzetiség alapján különbséget tenni az elesettek között – minden hősi halottat hősként kell tisztelni, s meg kell adni nekik a becsületet. Úgy érzem, a közös II. világháborús temető a megbékélés üzenetét hordozza – így egyben elgondolkodtató is.

Index: – Ha végez az előbb említett munkával, hogyan tovább?

TI: – Az a célunk, hogy a megyében különböző helyen eltemetett szovjet hősi halottakat egy helyre helyezhessük. Számos helyen tudunk szovjet katonasírokról – pl. Balatonfüreden Szentkirályszabadján. A szentkirályszabadjai sírok helyzete amúgy is kényes, a repülőtér hasznosítása, az ipari park kiépülése esetén akár el is tűnhetnek. A lényeg az, hogy létezik olyan névsor és térkép, amely tartalmazza a megyei szovjet katonasírokat. Nagyon örülnénk annak, ha ezek is a veszprémi temetőbe kerülhetnének.

Index: – Ön hogyan került kapcsolatba a szovjet katonai temetőkkel?

Simon László: – A rendszerváltás után alakult Veterán Repülő Egyesület alapító tagja voltam, s az idő tájt a két szovjet katonai temetőt gyakorlatilag nem kezelte senki – akkoriban ennek politikai okai is voltak –, így mi magunk ragadtunk kapát és gereblyét. Magyarán az egyesület a ’90-es évek elején felvállalta az orosz temetők rendben tartását, gondozását. Az önkormányzat méltányolta kezdeményezésünket, és minimális pénzeszközzel is hozzájárult a munkánkhoz, de természetesen mi nem az anyagi juttatás miatt csináltuk. Társadalmi munkában – főleg a Győzelem Napjára – megtisztítottuk, kicsinosítottuk a temetőket.

Index: – Mi hozott változást a helyzetben?

SL: – Rendszerváltás után a németek elkezdték kutatni az országban, a megyében lévő német katonasírokat. A német Hadisírok Gondozó Szövetségéhez idővel csatlakozott az Osztrák Fekete Kereszt egyesülete is. Természetesen a munkájuk során kapcsolatba kerültek velünk. Miután kialakították a német temetőt a Vámosi úton, rendszeresen érkeztek a német csoportok nyaranta gondozni a sírokat, ám mivel a temetőgondnokság karban tartotta ezt a területet, nem volt sok munkájuk, így aztán nekiálltak az orosz temetőknek. Az orosz katonák sírjait német gyerekek, felnőttek ápolták nyaranta. Értelemszerűen egyesületünk tagjai is részt vettek a munkákban, így aztán nagyszerű közösségek jöttek létre.

Index: – Önök egyet értenek a sírok jelenlegi áttelepítésével?

SL: – Már a ’90-es években az volt az egyesület elképzelése, hogy egységes katonai temetőt kellene létrehozni a Vámosi úton – ezt többször is hangoztattuk.

Index: – Az áttelepítés során milyen munkát tudott végezni az egyesület?

SL: – Elsősorban meg kell jegyeznem, hogy ’98-ben létrehoztuk a Veszprémi Hagyományőrző Egyesületet, s valójában ez vette át sírok gondozásának a feladatát a Veterán Repülő Egyesülettől. Összegyűjtöttük a meglévő anyagokat, ezeket továbbítottuk Irinához. Nagyon fontos volt a folyamatos egyeztetés, kapcsolattartás a Bándi László vezette Veszprém Megyei Honismereti Egyesülettel, a hivatalos szervekkel, a temetőgodnoksággal, az önkormányzattal, temetkezési szakemberekkel. Az exhumálási szakmunkába nem folyhattunk bele, de dokumentációt készítettünk egyrészt magunknak, másrészt pedig azzal a céllal, hogy a Kegyelet Rt. által létrehozandó összefoglaló dokumentum-füzethez mi is hozzájáruljunk. Ebben van szerepe a FÁKUM, a Hagyományőrző és a Honismereti Egyesületnek. Olyan pontos, hiteles, kutatható anyagot, összefoglalót kívánunk megalkotni, amely akár bekerülhet a levéltárba is.

Index: – Az szovjet katonai temetők áttelepítésével a jövőben az egyesületnek már nem kell besegítenie a sírok gondozásában?

SL: – A feladatot a temetőgondnokság látja majd el, de természetesen nem maradunk munka nélkül – mindig lesznek olyan rendezvények, megemlékezések, amelyek szervezésében részt kell vennünk. Emellett nem zárult le a katonai temetőkkel kapcsolatos feladatok sora. Ahogy már Irina is említette, a megyében is rendezni kell ezt a problémát, aminek egyik szerencsés megoldása az lenne, ha a Vámosi úti temetőbe helyeznék a megyében még föllelhető szovjet katonasírokat. Nem beszélve arról, hogy a veszprémi I. világháborús sírok problémája továbbra is fennáll, rettentően elhanyagolt állapotban vannak – gondozni kell őket, illetve talán szerencsés lenne, ha azok is átkerülnének a Vámosi útra.