A To-Mera együttes neve még nem igazan ismert a hazai rock berkekben, viszont külhonban már komoly hírnévre tett szert. Mostanában azért kishazánkban is felfigyeltek a csapatra, hiszen az egyik jeles rock szaklap terjedelmes beszélgetést közölt a zenekar tagjaival. A banda egyébként azután formálódott, hogy Julie énekesnő kivált a Without Face-ből és saját bandát alapított. Ma négyen Angliában, egyikük – Pirisi Ákos dobos – pedig Magyarországon, pontosabban itt, Veszprémben erősíti a társaságot.

Ákos ugyanakkor egy másik, teljesen eltérő foglakozást is űz, a városunkban működő Kabóca Bábszínházban tevékenykedik. A To-Mera egyébként már kiadott egy demonstrációs lemezt júniusban, szeptemberben pedig megjelenik első nagylemezük. Erről és még sok másról faggattam Pirisi Ákost egy belvárosi könyöklőben.

Index: – Hogyan hozzátok össze a dalokat egymástól ilyen távolságban?

Pirisi Ákos: – Julie, az énekesnőnk megírja a szöveget, majd elküldi Tomnak, a gitárosunknak, aki aztán a szöveg köré megkomponálja a zenét. Szóval felveszi a gitártémákat, aztán e-mailben nekem elküldi, én pedig egy zeneszerkesztő programmal megírom rá a dobot. Ezután jó pár e-mailben egyeztetünk, mi jó, mi nem. Szóval, ha a dobot véglegesítettük, akkor az anyag megy tovább a billentyűshöz, a bőgőshöz és az énekesnőhöz. Ha minden kész és mindenki elégedett a nótákkal, akkor kimegyek, összepróbáljuk, aztán felvesszük.

Index: – Nagyon gáz, ha virtuális metálzenekarnak nevezlek titeket?

PÁ: – Már én is használtam rá ezt a kifejezést – de csupán egyelőre az. Májusban lemezfelvételünk lesz, amit Veszprémben szerettünk volna megcsinálni, de ez nem jött össze. Végül is Ajkán – ahol egy másik zenekarral zenélek – vesszük fel a lemezt, ami szeptemberben jön majd ki. Na, onnantól kezdve lesz érdekes, hogy miként fogjuk a további együttműködést megoldani, mert már szeptemberre lekötött koncertjeink vannak Angliában, többek közt főzenekarnak hívtak minket a híres Bloodstock fesztivál kettes színpadára. Valószínűleg ki kell költöznöm.

Index: – A To-Mera egy metálzenekar. A műfajon belül hogyan tudnád definiálni az együttes muzsikáját?

PÁ: – Kitaláltunk rá egy stílus-meghatározást: epic-progressive-jazzy-trash… Nem sorolnám tisztán a metál kategóriájába, mert tele van jazz és egyéb elemekkel a muzsika. Ha elolvasod Radnóti Miklós Félelmetes angyal című versét, nos, az a totálisan elmebeteg hangulat megtalálható a mi zenénkben is. Egy dalon belül eszméletlenül zúzunk, érzelmesen belassulunk, aztán átváltunk jazzes bárzenébe. Ahogy olvasom a neten a kommentárokat, úgy érzem, talán valami űrt töltünk be a zenei palettán. Úgy tűnik mintha mindenki találna valami számára megfoghatót a zenénkben.

Index: – Szerinted mennyire jó az, ha egy zenén belül ennyire keverednek a stílusok? Tudom, manapság ez nem meglepő…

PÁ: – Szerintem nagyon fontos az, hogy a zenekarok megpróbálják folyamatosan feszegetni a zenei határokat. Ez mindig is így volt, és enélkül rengeteg nagy zenekar sosem született volna meg. Valahol egyedi az, amit mi csinálunk, és pont a rengeteg stílus magunkfajta keverése miatt. Mindig jön valamiféle megdöbbentő fordulat, amire nem számít az ember, így aztán egy percen belül millióféle hangulatot próbálunk átadni. A basszusgitárosunk jut eszembe, aki így fogalmazott: „Ha nem tetszik egy téma a zenénkben, cseppet se félj, a következő csak pár másodpercnyire van”. Ezzel nagyjából meg is magyaráztam a mi progresszív hozzáállásunkat. Meglehet, hogy kísérletező muzsikát játszunk, de ha belegondolsz, egy megfoghatatlan gondolat zenei megjelenítésébe sok minden belefér. Például a lelki feszültséget, és annak feloldódását kifejezheted úgy, hogy játszol egy durva gitárriffet, közben pedig a háttérben hegedű szól. Számomra az ilyen próbálkozások nem idegenek.

Index: – Nem nehezebb úgy dalokat írni, ha a szöveg van meg először, aztán készül el köré a zene?

PÁ: – Szerintem nehezebb, de jóval inspirálóbb. Jóval több odafigyelést és ráhangolódást is kíván és a végeredmény sokkal meggyőzőbb. Legalábbis a számunkra.

Index: – Hogyan látod a banda esélyeit itt, Magyarországon, a jelenlegi helyzetben?

PÁ: – Ketten vagyunk magyarok, rajtam kívül mindenki Londonban él, őket a kinti helyzet foglalkoztatja inkább. Különben is az internetről bárhonnan elérhető a zenekar. Ráadásul, ha valakit a zene meg akar találni, akkor azt megtalálja. (Gyerekkoromban én sem rockot hallgattam, de aztán egy srác adott egy Metallica kazettát, és az meghatározta az irányt.) Viszont is igaz: ha valaki meg akarja találni a zenekart, akkor rá fog bukkanni. Érdekes a helyzetünk, mert ugyan még élő koncertjeink nem voltak, viszont kiadónk már van, amely piacra dobja a lemezünket. A honlapunkat is már negyvenezren látogatták meg – szóval ez a furcsa helyzet: ilyen egy virtuális zenekar.

Kapcsolódó honlapok:
www.myspace.com/tomeraband
www.to-mera.com