Szép Magyar Könyv 2005 címmel kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők a Városi Művelődési Központban. A kiállítást a VMK a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésével együttműködve szervezte meg. Egy könyvészeti verseny jelöltjeit vehetik szemügyre a látogatók, s akiknek esetleg kevés volt a hétvégi voksolós buli, azok itt újra szavazhatnak.

Igaz itt „csak” az elmúlt év általunk legszebbnek tartott könyveire adhatjuk le az ajánlásainkat, s ha a végeredmény nem is olyan nagy jelentőségű, némi figyelmet azért ez az esemény is megérdemel.

1953-tól folyamatosan rendezik meg hazánkban a Szép Magyar Könyv versenyét. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése komoly szakmai szempontok alapján írja ki a versenyt a magyar könyvkiadók számára. Ezek a szempontok a kötetek küllemével kapcsolatosak. Azok kötészeti, formai, elsődleges esztétikai értékeit vizsgálják. A könyvek anyagául használt papír minőségét, állagát, a nyomdatechnikai megoldásokat, a kiadvány látható, szagolható és tapintható tulajdonságait.

68 kiadó 153 darab kötetet nevezett az idei évben. Ebből az előzsűri 67 könyvet választott ki. A veszprémi kiállítással párhuzamosan a Budapesti Kongresszusi Központban is megtekinthetőek a versenyre jelölt művek. A verseny végeredményeképpen nyolc kategóriában hirdetnek győztest – többek között gyermek, szépirodalmi, művészeti, műszaki és újranyomtatott (reprint) könyvek közül választják ki az Ünnepi Könyvhét idejére a győzteseket. Az Ünnepi Könyvhét nyitónapján mutatják be egyébiránt azt a kiadványt is, amit a díjazott művekről adnak ki.

Furcsa érzés belépni a VMK teremébe, ahol a kiállítás anyaga megtekinthető. Nem tudom, hogy a könyveket sajnáljam jobban, vagy szegény magamat, aki valami nagyon-nagy dologra várt, de igazából nem kapta meg. Általában jó érzés könyvek között lenni, de itt valahogyan ezt nem igazán éreztem. Kínosnak tartom a könyvek elrendezését. Ilyesmi érzés lehet egy bombariadó után belépni egy tanterembe. Az embernek az a benyomása, hogy igazából mintha mindenféle különösebb elképzelés nélkül lennének egymás mellé rakva a könyvek. Egy kiállítás anyagának egyrészt harmonizálnia illenék a környezetével, másrészt önmagának is harmóniát, rendezettséget, nyugalmat illene sugároznia.

Ezt sem a terem – ahol a könyvek találhatók –, sem pedig a kiállítás anyagának látványa nem biztosítja. Az első benyomásom az volt, hogy miért nem egy könyvesboltban láthatók ezek az egyébként helyenként valóban szép művek? Talán szerencsésebb lenne olyan környezetben megjelentetni őket, amely lényegesen közelebb áll hozzájuk, vagy kicsit a helyszínt, a termet lehetett volna barátságosabbá tenni. A jó szándék egyébként biztosan nem hiányzik a rendezőkből, de valamivel több előkészítő munkával talán izgalmasabbá lehetett volna tenni a látnivalót.

Persze nem lehet egyszerű 67 könyvet úgy elhelyezni egymás mellett, hogy küllemük és az egészséges versenyszellem is egyszerre érvényesülhessen. Márai, Lázár Ervin, Babits Mihály, József Attila így hanyatt fektetve, vagy startra készen (ki)állítva enyhén szólva is furcsán hat. Az albumokkal, nagyobb méretű képes kiadványokkal kapcsolatban úgy gondolom, hogy ők inkább illenek ebbe a helyzetbe, semmint szépirodalmi társaik. Azonban ha ez a verseny valóban a könyvek szépségéről szól, akkor azt gondolom, nem elég csak a könyvekre bízni, hogy megmutassák magukat, hanem segíteni kell az érdeklődőket, hogy észre is vegyék mindazt, amit látnak.

A kiállítás még április 27-ig megtekinthető a Városi Művelődési Központ 212-es termében.