Nórika mindig mosolyog. Bele az arcodba. Jön-megy, keres-kutat, néha talál. És ír. Néha sokat. Most jelent meg első kötete, a Vénusz-dombi mesék, mely a Veszprém Indexen megjelent írásainak válogatását tartalmazza. A helyzet adott volt, elkészítettünk az első veszprém indexes „Köztünk vannak”-ot.

Index: – Index előtt nem írtál?

Szegedi Nóra: – De, folyamatosan, általános iskolában kezdtem, ott írtam egy báb-darabot, amivel megnyertük a Megyei Rendőrfőkapitányság pályázatát. Az volt a címe, hogy „Közlekedj okosan!” Ez volt az első. Róka volt benne, meg nyuszika. Aztán középiskolában kolesz- meg iskolaújság. A koleszban rá voltam kényszerítve az írásra, ott mindig fel kellett lépni – a kollégistáknál ez ilyen mánia, vagy nem tudom, nálunk legalábbis így volt. Minden egyes ünnepségen – karácsony, ez, az – elő kellett valamivel rukkolni. Két nappal a rendezvény előtt bejött a nevelőtanár, hogy „kitaláltatok már valamit?” Néztünk, mint a birka, „nem”. „Hát akkor írjál valamit.” És akkor muszáj volt jeleneteket írni, vicces hülyeségeket, amelyeket a koleszos társaság előtt elő lehetett adni. Például Frédi és Bénis szöveget rímekbe szedve, ami a koleszos életről szólt, satöbbi.
Középiskolás koromban nyertem az első reklámszövegíró pályázatot, az OTP Junior kártya meg a Juventus rádió közös reklámszövegíró pályázatát, ’97-98 táján. Pénzt is kaptam, ami nagy szó volt akkoriban – 30 000 forintot! Aztán később a Juventusnak volt egy Big Brother szerűsége, csak állatokkal. Ahhoz írtam dalszöveget, amit aztán a Juventus meg is zenésített, le is adták az adásban – alig akartam elhinni. Szóval ilyenek történtek velem, de ezek csak kis dolgok.

Index: – De ebből épül fel egy karrier, nem?

SzN: – Karrier?!

Index: – Igen, bábjátéktól a könyvmegjelenésig, és így tovább.

SzN: – Nem érzem karriernek, nekem ez csak játszósdi.

Index: –Vannak a könyvmegjelenés után nagyobb terveid?

SzN: – Szeretném kifizetni a fűtésszámlát.

Index: – Ennyi?

SzN: – Igen, csak ennyi.

Index: –Semmi hosszú távú?

SzN: – Nincsen. Semmi.

Index: – Akkor tényleg csak játszásiból?

SzN: – Ühüm. Nincsen semmilyen komoly tervem. Ezek a dolgok mind csak úgy jöttek-mentek. Persze belelkesedek ilyenkor, hogy jaj, de jó, de örülök, ha ezt a könyvet túlélem. Várd meg, amíg ez megjelenik, engem szétszednek cafatokra, aztán majd beszélgetünk. Szét fognak szedni, egyre jobban úgy érzem.

Index: – Egyszer írtad is, hogy botránykönyvnek ígérkezik.

SzN: – Hát én már mindent kaptam előre, leveleket, kritikákat, de ezen is mindig röhögtem. Például kaptam olyat is, hogy a veszprém index színvonalát nagyon lehúzza, hogy nem illik bele az index-képbe, meg így az index, úgy az index. Hogy ilyen szar, meg olyan szar…
Szóval kaptam hideget-meleget, de még Kanadából is írt egy veszprémi zenész, ő épp pozitív kritikát… Persze negatív is akadt, például volt egy lány, akivel sokat leveleztem, őt nagyon zavarta, sőt, iszonyatosan zavarta ez a sorozat. Nagyon megkaptam tőle, de meg tudtam érteni, mert ő ilyen. Neki nem tetszett. De legalább arra vette a bátorságot, hogy elmondja a véleményét. Nem sajnálta fogni a billentyűzetet, és megírni, hogy mi van. És amikor válaszoltam, még hajlandó volt levelezni is, annak ellenére, hogy szerintem nagyon ki volt akadva. Olyan durva dolgokat írt, hogy azon voltam kikattanva, hogy aki ilyen dolgokat leír, annak miért durva az, amiket én írok. Mindegy, kettesben leveleztünk, más nem látta, ebben igaza van. És a végén, hogy úgy mondjam, elég jól megszelídítettük egymást, tudtunk normálisan beszélgetni. Aztán megszakadt ez a fajta levelezés, azóta nem írt. Remélem nem azért, mert már abszolút nem olvas indexet, bár nagy index fan, úgyhogy szerintem biztos, csak nem veszi a fáradtságot, hogy nekem írjon.

Index: – A lánynak konkrétan mi nem tetszett? A szabadszájúság, a túl sok szex, a szókimondás, vagy pontosan mi?

SzN: – Ez mind csupa pozitív dolog, nem? De igen, röviden összefoglalva ezek. Egyébként az, hogy mit szól hozzá az, akiről leírom. Ez bántotta őt a legjobban.

Index: – De ez csak az adott személyre és rád tartozik, nem?

SzN: – Mindenki más. Neki ez volt a véleménye.

Index: – Nem gondolod, hogy inkább sokan azért háborodtak fel, mert itt van egy csaj, aki kimondja a szexszel kapcsolatos dolgait, teljesen nyíltan, és nagyon sok emberben benne van még az, hogy egy lány nem mondhat ilyeneket, nem beszélhet erről? Holott például a legtöbb szingli-regényben pont ilyen, vagy ehhez hasonló stílusban megy a jól odamondogatás.

SzN: – Nem tudom, én is arra gondoltam, hogy azért most már sokat változott ez a fajta „szabad szólás”. Nem tudom. Nem tudom, hogy miért volt ez nekik ennyire baj, de hát ők így álltak hozzá.

folyt. köv.