Az amerikai filmművészet egyik legfontosabb alakja vaskos kötetben emlékezik meg pályafutásáról. Halála után két évvel végre magyarul is olvasható Marlon Brando önéletrajza, mi főként azért izgalmas hír a rajongóknak, mert Marlon Brando életútja és személyisége mindig is kissé rejtélyes természetű volt, pályaképét pedig a legendás magaslatok és megrendítő bukások jellemezték.

Élete végén az életút mondhatni tragikus vonásokkal gazdagodott, az egykori bálvány kövér öregemberré vált, már csak közepes filmekben tűnt fel, s megfáradva, betegen búcsúzott közönségétől.

A kánon szerint Brando az amerikai film hőskorának utolsó „példánya” volt, és azon nagy egyéniségek közé tartozott, akiknek nem is kellett játszaniuk a vásznon: karizmatikus jelenlétével hódította meg a nézőket. Ez a jelenlét persze komoly munka, sok-sok tapasztalat és hatalmas tehetség eredménye, csak éppen senki sem ismeri a pontos receptjét.

Már második filmszerepe meghozta számára az áttörést, Tennessee Williams darabjának 1951-es adaptációjában, A vágy villamosában” a brutális Kowalski bőrébe bújva beleégette magát a közönség retináiba. Körülbelül ugyanilyen emblematikus figuraként lépett színre A rakparton című remekműben, s ettől kezdve szinte mindig a legnagyobb rendezőkkel forgatott. Nehéz volna felsorolni összes felejthetetlen alakítását, ám A keresztapa Don Corleonéja, Az utolsó tangó Párizsban depresszióbajnoka, s az Apokalipszis most Kurtz ezredese ma már minden színészpalánta kötelező tanulmányainak kitüntetett fejezete. Egy teljes amerikai színészgeneráció nőtt fel döbbenetes játékán, Nicholson, Pacino vagy De Niro egyértelmű példaképe, szakmai atyja.

A könyven Brando pályájának minden egyes állomását érinti, de nemcsak a színészet és a forgatás kulisszatitkai jelennek meg a lapokon, hanem a legenda mögötti ember, aki őszinte, szókimondó vallomást tesz. Megtudhatjuk, hogy karrierje elején rendkívül élvezte a nők rajongását, és egymás után kihasználta az adandó alkalmakat. Elmeséli, hogy Charlie Chaplin, a múlt század legnagyobb komikusa, akivel A hongkongi grófnőben dolgozott, szadista diktátorként rendszeresen megalázta és pocskondiázta színészeit, ám Brandónak sikerült elérnie, hogy bocsánatot kérjen tőle. Hosszasan vall magánéletéről és kapcsolatairól, a világhoz és az emberekhez való viszonyáról, miközben a hollywoodi rendszert keményen bírálja, és szót ejt arról is, miért utasította vissza a Keresztapáért járó Oscar-díjat.

A könyv alapján tehát szinte mindent megtudhat az olvasó, aki azonban arra számít, hogy most végre fény derül Marlon Brando legfőbb titkára, valószínűleg ezúttal is csalódni fog. A lázadó alkatú, a szegényekért és elesettekért kiálló, politikai kérdésekben is állást foglaló színművész, aki élete során megtapasztalta a csillogást és a poklot egyaránt, nem árulja el valamennyi titkát. Egy dolog legalább a könyv elolvasása után is örök kérdés lesz: vajon honnan eredt ez a hatalmas energia és tehetség, amellyel szerepeit megformálta? Talán közel járunk a megfejtéshez, ha a könyv címében keressük a választ, de szerintem a rejtély minden óriási művész esetében megfejtetlen marad.

Érjük be ennyivel, már ez is sokkal több, mint amennyit eddig tudhattunk róla.

Megrendeli?: Libri