Az NB I/B-ben kosarazott, jelenleg a veszprémi kosárlabdacsapat támogatója, kosárlabdabíró, megjárta Boszniát, céget alapított az USÁ-ban, mégis hazatért Veszprémbe, és 33 évesen egy jól működő kft. vezetője. Horváth Balázzsal életútról, munkáról, tehetségről, kihívásokról, lokálpatriotizmusról beszélgettünk.

Index: – Miért lettél villamosmérnök?

HB: – Kényszerpályának tekinthető a választásom, mert nem voltam a legjobb tanuló – persze a legrosszabb sem. A gimnáziumban (Lovassy) inkább a reál tárgyak vonzottak, de az, hogy el tudtam végezni az egyetemet, a világ nyolcadik csodájának tekinthető.

Index: – Az egyetem után egyből belezuhantál a „mélyvízbe”?

HB: – Nem, hosszú ideig keresgéltem, sokáig nem találtam a helyemet – a Nitrokémián keresztül papírnagykereskedésen, szerszámeladáson át sok mindenbe belekóstoltam, míg eljutottam az előbb említett amerikai céghez.

Index: – A középiskolában a tanulás mellett mi minden foglalkoztatott?

HB: – A zenéhez sok minden kötött, több énekkarnak is tagja voltam ikertestvéremmel együtt – a gimi után pár évvel hagytam abba az éneklést. Emellett hosszú ideig hegedültem is, de nem voltam különösebben tehetséges, nem éreztem igazán magaménak a hangszert. Mindent összevetve a zene sok örömmel és barátsággal ajándékozott meg.
Az igazi szerelem azonban a sport, a kosárlabda – Veszprémben az NB I/B-ben játszottam, ám termetem és a sérülések miatt nem lettem igazán sikeres, kiemelkedő játékos. Azt hiszem, a szívem vitt mindig is előre, de kimagasló tehetségem ehhez sem volt. Félreértés ne essék, nem vagyok pesszimista alkat, de vallom, hogy amit az ember tud és csinál, azt mindig egyszerűnek tartja, és ebből kifolyólag hajlamos kevesebbnek gondolni magát. Összességében 15 évet játszottam – élveztem, szerettem, és sokat jelentett számomra. Ezek után játékvezetősködtem, ám épp két héttel ezelőtt felfüggesztettem a bíróskodást, mert párom gyermeket vár, és a cégben is sok a teendő. Az idei év komoly fordulatot hozhat – nagyságrendekkel fejlődhet a kft.

Index: – Közted és a csapat között megmaradt a kapcsolat?

HB: – Az, hogy a cégem anyagilag támogatja a kosárlabdacsapatot, csak egy dolog – emellett igyekszem részt venni az edzéseken is, mikor az időm engedi. Tavaly még sűrűn eljártam, idén sokkal ritkábban. Ráadásul a játékvezetés miatt kicsit lazítanom kellett a kapcsolaton, mert ebben az osztályban fújtam, és nem jó, ha valaki azt látja, hogy nagyon szorosan kötődöm a veszprémi gárdához.

Index:– A sokirányúság milyen pozitív hatással van az életedre, mindennapjaidra?

HB: – Mindenféleképpen jól volt ezeket a dolgokat megélni, s azt hiszem, egy egyén fejlődése szempontjából feltétlenül hasznos, ha sok mindennel foglalkozik, sok mindent lát, tapasztal. Számtalanszor látom a fontos és kevésbé lényeges megbeszéléseken, hogy a reakciók nem a technikai, szakmai tudásból erednek, hanem azokból a megérzésekből, amelyek az élettapasztalatból fakadnak. Képesnek kell lenni arra, hogy elfogadjuk a másik véleményét, s tudni kell közölni azt is, ha más véleményen vagyunk. Sokszor az emberi tulajdonságokon, élettapasztalaton rengeteg minden dől el, ráadásul nehezebb összeszedni, felépíteni őket, mint a technikai tudást. Pontosan ezért gondolom azt is, hogy a középiskola fontosabb volt számomra, mint az egyetem: sokkal több mindenre használom azt, amit Tolner László osztályfőnökömtől, vagy épp Asztalos István magyartanáromtól tanultam, mint azt, amivel az egyetemen tömték a fejemet. Persze ide kell kapcsolnom a családomat is, akik rengeteget segítettek minden szinten.

Index: – Milyen főnök vagy?

HB: – Túl lágy és túl elfogadó. Nem vagyok eléggé következetes a számonkérésben – ezen kellene javítanom. Emellett sajnos nem tudom rendesen delegálni a feladatokat, még mindig sok mindent én akarok csinálni. A cég indulásakor minden ügy rám hárult – a könyveléstől a bérszámfejtésen keresztül a kifizetésekig, megrendelésekig… –, ezért nehéz átlépnem az új szerepkörbe.

Index: – Említetted, hogy nagy reményekkel vágtál neki a 2006-os évnek. Milyen változások várhatók nálatok?

HB: – A magyarországi megalakulás után egy évig csak a boszniai projekt futott, később elkezdtük itthon is a szünetmentesítők forgalmazását. Úgy tűnik, ez a három-négy év kellett ahhoz, hogy legalább egy-két referenciát szerezzünk, és a cég nevét megismertessük a piaccal. Most már bejöhetnek olyan nagy megrendelések, amelyek akár megduplázhatják a bevételünket.

Index: – Végre egy olyan vállalkozó, aki nem panaszkodik!

HB: – Félreértés ne essék, nem azért lehet 2006 nagy robbanás, mert fantasztikus az év, hanem azért, mert az eddigiek voltak rettentően kevesek – a befektetett munkához képest. Egyébként tényleg nagyon nehéz a piacon értékesíteni kapcsolatok nélkül…

Index: – Nyugaton, az USÁ-ban is ennyire a kapcsolatokon múlik a gazdasági érvényesülés, mint nálunk?

HB: – Igen, de más szabályokat követve. Ott is kell ahhoz ismeretség, hogy valaki bekerüljön a körforgásba, hogy komolyan vegyék, de utána – ha valamit leteszel az asztalra – már elég a szakmai tudás, és a kapcsolatok kevésbé számítanak.

folyt. köv.