A Veszprém Index szerkesztősége úgy gondolta, hogy a Védegylet Veszprémért Egyesület által állítandó Brusznyai-emlékművel kapcsolatban kialakult vita hivatalos szereplői mellett – kis közvélemény kutatás keretén belül – az újságban helyt ad az utca emberének is. Alábbiakban veszprémi polgárok véleményei olvashatják az üggyel kapcsolatban.

Mi a véleménye a Megyeház előtt állítandó Brusznyai-emlékmű körül kialakult perpatvarról?

„Azt nem értem, hogy ez most egy Brusznyai-emlékmű lesz, vagy egy másik ’56-os? Mert ha ’56-os, akkor abból már lesz egy. Elég ronda szegény, de biztos én nem értek a művészethez. Ha meg Brusznyai-emlékmű, elég lenne egy mellszobor. Csak ne olyan legyen, mint az Eötvösé a könyvtárnál… Az úgy néz ki, mintha lapáttal formázták volna.”

„Nem hallottam a szoborállításról.”

„Bár pontosan nem tudom, mi zajlik a háttérben, nem értem, miért kell akadályt gördítenie az önkormányzatnak a szobor felállítása elé. Brusznyai Árpád ’56-os mártírként, tanárként is sokat tett Veszprémért, a veszprémi emberekért! Tegyük félre az aktuálpolitikát, és lapozzuk fel Brusznyai életrajzát, hogy világosabban lássunk!”

„Hogy a szoborról? Nem is tudom, úgy vagyok vele – de ezt ne írja le –, mint a galambok: Bárhová is teszik, szarok rá…

„Azok akadályozzák a szobor fölállítását, akik annak idején lövettek.”

„Nem is hallottam róla. Hol lenne? A Megyeháza előtt? Ott, ahol a Lenin szobor volt? Maga szerint jól érezné magát Brusznyai Lenin helyén???”

„Egy kultúrügyből politikai, sőt pártpolitikai harc lett. Úgy kell, vagyis kellene összerakni az életünket, hogy a civilség uralja, és ne a pártpolitika. Szerintem egy szoborállításhoz semmi köze az önkormányzat politikusi részének. Döntsön erről a szakmai kollégium, illetve egy lakóhely közössége. A bal-liberális többségű közgyűlés azzal, hogy beleszólt egy civil kezdeményezés akciójába, öngólt rúgott. Hagyja őket dolgozni, örüljön neki ha közadakozásból, tehát nem állami forintokból valósítják meg az elképzeléseiket. Amikor azt mondja, hogy a Védegylet Veszprémért a Fidesz egyik lecsatlakozása, akkor gyorsan tegye hozzá, a Szövetség Veszprémért meg az övék. Így teljes a kép.”

„Szerintem mindenképpen felháborító, ahogy ezt a dolgot intézik. Ez az egyesület úgy tesz, mintha az összes veszprémi nevében járna el, pedig nem emlékszem rá, hogy az én véleményemet kikérte volna valaki. Azt is furcsának tartom, hogy pont a Lenin-szobor helyére kerüljön egy Brusznyaira és ’56-ra emlékező alkotás (bármilyen is), olyan ez egy kicsit, mintha egyik bálványt cserélnénk egy másikra. Legkevésbé viszont annak örülök, hogy a személyeskedésig fajult ez a vita: most ez a választásokig már végig így lesz?”

„Hallottam róla, hogy a Lovassy Gimnázium előtt is lenne egy mellszobra. Szerintem az teljesen megfelelő lenne. Az egész probléma presztízs-szagú, túlpolitizált. Nem biztos, hogy olyan szobrokat kéne állítanunk a városba, amelyek szétválasztják az embereket a nemzeti ünnepeken…”

„A vitát szeretem – amikor tény ténnyel ütközik, észérv észérvvel. Ebből lehet tanulni. De amikor a politika megjelenik, akkor csak egyet tudok mondani: géppuska. Hiszen a mai politikának nincs értékrendje, nincs erkölcse, nem ért meg semmit, csak saját érdekei mozgatják. A hatalom és az ezzel járó pénz érdekli. Nem szolgál, hanem másokkal szolgáltat – magának.”

„Őszintén sajnálom, hogy a város vezetősége nem fogad el egy olyan lehetőséget, mint ez. Sajnálom, hogy Magyarország legtehetségesebb és méltán legelismertebb szobrászművésze azért nem tervezhet és alkothat a városnak, mert nem a jelenlegi kormánypárt oldalán áll. Valószínűnek tartom, hogy Makovecz Imre is hasonló fogadtatásban részesülne Veszprémben. Egyértelműen politikai diszkrimináció áll a háttérben. És, ha már a városvezetés nem támogatja ezt a nemes ügyet, legalább az engedélyeket megadhatná az emlékműnek, és a lehetőséget a köznek.”

„Nincs sok mondanivalóm. Egyszerűen ebből is politikát csinálnak. A tervezett szobrokat pedig gusztustalannak tartom.

„Megszületett a műemlékkonkurencia. Veszprém sznob város, hogy nézne ki egy párt saját szobor nélkül? Ha valaki elkötelezett ’56-tal kapcsolatban, akkor nem csak a választások előtt jutna eszébe szobrot állítani. Egyébként mi a garancia arra, hogy most a valóságot mondják ’56-tal kapcsolatban? A rendszerváltás előtt is elhittük, amit mondtak, aztán később kiderült, nem úgy volt.”

„Mélységesen meg vagyok döbbenve. S egyszerűen nem értem, hogy kinek szól a testület elutasító döntése. Brusznyainak? Melocconak? Gondolni sem merek arra, hogy esetleg 1956-nak. Valamiért úgy érzem, ugyanaz a szellem munkálkodik, amely a Turul-szobor ellen is megnyilvánult.”