Tegnapelőtt éjjel megszültem. Február 21-én, amikor a Gergely is megszületett. Az enyémnek csak úgy, lazán Könyv a neve, és van belőle egypár. Azt hittem, sohasem jön el ez a pillanat. Annyira zaklatott vagyok még mindig, és olyan hülye, mint az állat. Az egyik pillanatban hetedik mennyország, a másikban a poklok pokla. Nem láthatom még az elsőt. Pedig már létezik, kézzel fogható. Azt hiszem, ettől vagyok olyan állati feszült. Baszd meg a fűnyíródat, Nyuszika!

Aztán hívnak a honlapfitársak, hogy kéne egy interjú a köztünkvannakba. Hö, velem? Minek? Tulajdonképpen baromi furcsa. Mert mi is a helyzet? Itt van Nórika, aki írogatta ezt az izét. Jajaja, nem volt ez rossz, meg jókat derültünk rajta, meg volt, aki utálta érte-előtte is, mert Nórika olyan kis – izé. Olyan kis basznádszál, nem mintha jó csaj lenne, főleg nem egy észkombájn – csak úgy, mert biztos hagyja. A kis ringló. Egy patront megér.

Látom, ahogy ülnek az itóka mellett: Na, kéne küldeni valakit, most, hogy megint hétfő van, és megint inni kell, közben meg leosztani a melót. Kéne vele csinálni egy ilyen intert, nehogy megsértődés legyen, vagy szarulesés – jó, ti nem értek rá, oké. Na, akkor ki vállalja? Na ne már gyerekek, ez nagyon gáz… Nórikától nem kell félni, nem harap, ne csináljátok már, nincs vele semmi baj, aranyos lány. Szóval? Nem megdugni kell, gyerekek, csak beszélgetni vele. Ez nem vicc, na, vegyük már komolyan. Jajaja, tudom, hogy te utálod, meg le se tolja a képét ide, meg minden. Ő ilyen kis béna, diplomája sincs, tudom. De azért aranyos, na. Gyerekek ne szórakozzunk, annyi mindent kéne még megbeszélni! Lépjünk már tovább… Vállalod?! Nem, láttam, hogy jelentkeztél, fent volt a kezed. Sörért nyúltál? Vállald be, nem árt, ha gyakorolsz, meg kell szoknod az interjúzást. A Nórika meg már csinált ilyet, biztos segíteni fog. Köszi. Nem érdekel, köszi. Na, lépjünk tovább…

Aztán ott ülök, a gyakorlós szegénykém a túloldalon, egy zajos kávézóban diktafonozik lelkesen. Készült, olvasott, tervezett. Én meg csak beszélek, azt sem tudom, miről, de biztos okosakat mondok, mert elhiszem. Előjönnek régi dolgok, jókat derülök, mert elfelejtettem már, mennyi örömet okozott az életemben a firkászás. Ez az íráskényszer-hajlam örökség, furcsa hatalom, amivel magam felett uralkodhatom. Nem az én érdemem – kaptam. Az ölembe pottyantották a kioldás képességét, azt, hogy leírom, amit csak akarok. Azért, hogy röhögjek, tutuljak, vagy csak éppen azért, mert holnap csütörtök. Mindig van mit mondanom. Annak meg csak örülök, ha ez mást is érdekel. Csak rám ne jöjjön a szófosás, mint most…

Ma éjjel megy a nyomdába a könyved. D. Irtam mélt is, nézd meg! Vivien
Küldi:
Első kötet
+3620…….
Küldés ideje:
2006. feb. 21.
18:26:45